Csak, hogy itt a nagy izgalmak közepette Barnabásról se felejtkezzünk el, leírom, milyen szuper okos és ügyes. (persze, azt is hozzá kell tenni, hogy ma fél órát ordított alvás helyett, és végül nemrég aludt el, de azért még szeretem)

Tegnap például letettem az ágyába, hogy most alvás jön, fészkelődött, mocorgott, majd észrevette, hogy botor módon karnyújtásnyi távolságban hagytam a ruhaszárítót, és egy ilyen szuper alkalmat nem is hagyott kihasználatlanul. Előszor is levett egy inget, meg egy pólót, jó alaposan kirázta azokat, majd a pólót hosszas szenvedég árán majdnem tökéletesen visszatette, ki is húzta a széleinél, ne legyen gyűrött. Ezek után néhány saját ruhájának állt neki, módszeresen szedegette őket, és rázta nagy erővel, hogy gyorsabban száradjon. Erre persze közbeléptem (én szívtelen anya) és eltettem messzebb a szárítót. Nem baj, nem törte le vállalkozói kedvét (mindegy, csak aludni ne kelljen) és elkezdte legújabb játékát, amivel már sajnos észrevettem, hogy mi a célja, és nem voltam benne annyira partner. A lényege a mutatványnak, hogy kidugja a lábát a rácson, mire ugye jól beszorul a combocskája, és el lehet kezdeni ordítani, hogy anya segíts. Anya segített is néhányszor, míg rá nem jött, hogy ez csak cseles trükk, és onnantól ismét csak kőszívűségét bizonyítva, nem állt kötélnek, szenvtelenül megvárta, míg egyetlen szeme fénye csak vissza tudja húzni a kis sonkás lábacskáját, és le tud feküdni szunyálni.

Itt még nem ért véget azért a móka, az ágy mellett lévő kisasztal alsó polcán lévő izgalmasan csörgő nejlonzacskó is tüzetes vizsgálat alá került, és csak miután az egész polc tartalmát leszórta a földre nyugodott meg, és aludt el éldesdeden.

Esti mutatványként felmászott többszor is a kanapéra, és lelkendezésemet elnéző, szerényen büszke mosollyal vette tudomásul. Az is okosságát bizonyítja, hogy ha meghall ugatni egy kutyát, ő is mondja vele, hogy vau vau, és nagyon figyel, hogy honnan jöhet a hang.

A harmadik trükkjét nem is tudom, hogy le merjem -e írni, vagy kopogtat holnap a gyámügy, hogy ebből az erkölcsi fertőből mihamarabb eltávolítsák a gyereket, mielőtt végleges érzelmi sebeket szerezne. Ákos maradék néhány teli sörösdoboza az asztal mellett volt nejlonba csomagolva. Barnabás nagy szenvedések árán kiszabadította, majd diadalmasan birtokba vett egy sörösdobozt. Nem tudom, hol láthatta (biztos mások vitték a rosszba) de roppant szakszerűen elkezdte piszkálgatni a nyitó kis fémizét, majd szájához emelve felemelte, és nyalogatta a sörösdobozt, még véletlen sem az alját tette a szájához, tehát nagyon is tisztában van vele, honnan lehet inni. Szóval, most már nagyon észnél kell lenni, nehogy egyszer arra jöjjek be, hogy a kanapén heverve sört iszogat. (tényleg nem tudom, hol láthatja ezeket a dolgokat, mi itthon csak szépre, jóra, hamvas nyuszikákra tanítjuk)

Ma délután elmentünk még vásárolni, költöttük szegény Ákos vérrel, verejtékkel megszerzett pénzét. Persze, megint Barnabás volt a kivételezett, kapott csőrös poharat, fogkefét, kekszet, meg a holnapi tortájához is bevásároltunk, és végül csak rászántam magam a megleptés ajándékára is.

Vettünk almát is, ami megint elgondolkodtatott az itteni kiaknázatlan lehetőségek kihasználásán. A legtöbb alma, ami valahogy normálisan kinéz Új-Zélandi import (!), ami angol alma, az meg hihetetlen kicsi, és savanyúnak néz ki. Kicsit fájt a szívem az otthoni finom, ezekhez képest óriási almák láttán. Szóval, bele lehet vágni az alma exportba, szerintem csak olcsóbb lenne Magyarországról hozatni, mint Új-Zélandról félig éretten.

Amugy teljesen ugyanazokat a olgokat lehet kapni, mint otthon, márkában sincs különbség, talán itt kicsivel több halat, meg tengeri herkentyűt árulnak, illetve nagyobb a választék a készételek terén, amiket mikróban 5 perc alatt lehet "megfőzni".

Amugy nem esett ma az eső szerencsére, de felhős az ég, és fúj a szél, ugyhogy kellemes júliusi idő max 18 fok van. 

Milyen érdekes belegondolni, egy évvel ezelőtt már a kórházban olvasgattam rövidnadrágban, és enyhén erősödő izgalommal készültem Barnabás jövetelére, most meg már itt kalandozik, egyre többször elég csak az egyik kezét fogni, ha menni akar, és egyre jobban kinyilvánítja akaratát. Például délután a kanapén ültem, felmászott, és a kanapé mögött lévő radiátort kezdte püfölni, majd teljesen egyértelmű módon megfogta a kezem, és odatette, hogy én is kopácsoljak. Egy idő után eltolta, hogy most ő jön, majd megint húzott, és dobolnom kellett.

 A lakásról még semmi hír, nem is tudom, mikor lesz, de a remény mindig megvan, meg addig is élvezzük ennek a szuper, tökéletesen felszerelt, tiszta lakásnak az előnyeit.