Nem tudom mit lehetne írni erről. Drága édesanyám nagyon hirtelen és váratlanul ment el a mennyországba, szenvedés és fájdalom nélkül, rengeteg boldog emléket hagyva maga után fájdalomtól tompult szívünkben.

Édesapám írt egy szép összefoglalót, hogy mi is történt, ebből idézek, meg néhány kép egy csupa szeretettel élt életből.

"Máriát a Jóisten június 21-én, este fél tízkor magához hívta, de tudom, hogy most is ugyanolyan, mint amilyennek régen láttuk: vidám, derűs, bizakodó, ajándékozó, másokért mindig tenni akaró. Ezt az arcát ismertük, pedig a Jóisten sokszor próbára tette: édesapja halála, Mária anyu, majd nagyapó és nagyanyó ápolása a végsőkig, a gyermekszülések fájdalma, köztük két magzat halvaszületése, viaskodás a rákkal, egyévi kemoterápia utáni műtéttel, és a legnagyobb borzalom: két szeretett gyermek tragikus elvesztése."

" Kedden délben nagyon megdicsérte a gyógytornász. Jól elfáradt, ebéd után szívesen aludt volna egy kicsit, de az egyik szomszéd éppen akkor jött át, erre fölvillanyozódott és két órát beszélgettünk. Este azt tervezgette, hova menjünk el autóval virágot keresni a budaörsi úrnapi virágszőnyeghez, vagy menjünk el legalább a Bogdáni úti lakásba. Közben másik vendég is érkezett, így mégis itthon maradtunk. Később már  fáradt volt, de ragaszkodott ahhoz, hogy közösen rakjuk el az edényeket a konyhában. Ekkor egyszer megjegyezte, hogy összeszorul a szíve, és nagyon fél. Aztán hirtelen ismét jókedvű lett. Leültünk tervezgetni, merre megyünk másnap a virágkeresésre. Vidáman mentünk fürödni, fürgén mászott be a kádba, és egy gyors lezuhanyozás után fürgén ült be a Mária-anyutól örökölt fürdőköpenybe, a karosszékbe. Segítettem a lábát letörölni, amikor néhány erőszakos lélegzetvétel után sápadt lett, és mire Zsóka odaért a kiáltásomra, leállt a lélegzetvétele. Rögtön tárcsáztuk a 104-et, aztán a telefonügyeletes utasításának megfelelően lefektettük a földre és szívmasszázst, lélegeztetést kezdtünk. A rohammentő nagyon közelről, perceken belül megérkezett, mindent megtettek, de hiába. Azt mondták, hogy súlyos tüdőembóliát kaphatott, ezt okozhatta a combnyaktöréskor keletkezett vérrög, de maga a Parkinson kór is hajlamosít rá. Azzal nyugtattak minket, hogy valószínűleg kórházban sem lehetett volna újraindítani a keringést, és mi igazán mindent megtettünk, nem rajtunk múlott az élete."

Édesanyám, köszönöm az életemet, a millió apróságot, fáradozást, tanácsot,példát, le sem tudom írni mennyi mindent. Nagyon szeretlek,kérlek imádkozz értünk a mennyországban, hogy elviseljük a hiányodat.