Nos, eltelt egy újabb hónap is, hirtelen május lett.

Itt Angliában igazi tavaszi-nyári hónap volt az április, rengeteget sütött a nap, és nagyon jó idő volt szinte mindig.

Ki is használtuk rendesen, húsvétkor jó nagy sétát tettünk hármasban a közeli folyóparton. Barnabás nagyon élvezte, hogy rohangászhatott, láttunk teheneket is, meg egy traktort szántani, ami nagy látványosságnak bizonyult. Itt van néhány kép, hogy irigykedjetek.

Az igazi angol "countryside"

szánt a traktor

Ez a szép erdős kis utacska a "falunk" széle, a folyó is csak kb 10 perc sétára van a lakásunktól.

Barnabás még mindig cukifej, napról napra okosabb természetesen. Még nem beszél számunkra érthető módon, de már meg tudja mutatni az orrát, ha megkérdezzük, hol van. (Igaz, ha azt kérdezzük, hol a füled, vagy hol van apa, akkor is az orrára mutat, de ez csak a mi hibánk, tudni kell a megfelelő kérdéseket feltenni.)

Nagy történés természetesen Barnabás első unokatesójának Zitának a születése volt. Április 18-án született, pont azon a napon, mikorra ki volt írva, ebből is látszik már, milyen rendes kislány lesz. Néhányszor már zaklattuk szegényeket, Barnabás nagyon aranyosan áll hozzá a kis unokatesójához. Csak és kizárólag annyit csinál vele, hogy megsimogatja a fejecskéjét nagyon óvatosan, illetve mutatja, hogy én is simogassam meg. Zitusnak van egy bölcsője, múltkor ezzel játszottunk, valamilyen okból Barnabás mutatta, hogy tegyük bele, majd egy idő után ki kellett venni. Minek is tanuljon meg szegény gyerek beszélni, ha mutogatással is mindent megértet.

Na, mindenesetre örülök, hogy nem nagyon zaklatta fel a kisbaba látványa, reméljük a saját öcsikéhez is ilyen aranyosan fog viszonyulni.

Barnabás főzni is szeret segíteni, íme néhány kép, ahol a panírozásban kezeskedett.

ez a huncut vigyor azért nem semmi

Úgyhogy kiélvezzük a hármasban töltött utolsó napokat, mivel kisgyerkőc hivatalos érkezési dátuma május 10, addig is Barnabást kényeztetjük (ahogy eddig is) utána már úgyis csak a kisbabát fogjuk szeretni. :)