Na, izgalmas cím mi?

Megvolt az első nagy idegeskedésünk Barnabással, de szerencsére ez sem volt valmi hatalmas dolog, eddig nagyon jól megúsztuk az aggódást.

Az történt, hogy szombaton (12-én) este fürdés előtt még rohangászott fel-le, elbotlott a saját lábában, és beverte a fejét a szék szélébe, valamint megharapta a száját. Jól el is kezdett vérezni, néztük a száját, foga nem tört ki, belül jól látszódott három fog nyoma jó mélyen, de elállt a vérzés, Barnabás is megnyugodott, úgyhogy le is fürdettük, mi is megnyugodtunk. Fürdés után vettem viszont észre, hogy az alsó ajka kívülről is meg van harapva, minden nyomán egy majdnem 1 centis, jó mélynek látszó vágás keletkezett. Mivel Barnabás kedvenc foglalatossága, hogy az alsó ajkát szopogatja, meg elég mélynek tűnt a seb, ezért úgy döntöttünk, inkább bemegyünk az ügyeletre, minthogy egész éjjel idegeskedjünk, hogy ne legyen nagyobb baj.

Gábor nagyon rendes volt, egyből ugrott, és elvitt minket a kórházba, ahol bejelentkeztünk kb negyed 10-kor, és elkezdtünk várni.

Volt egy váróteremrész külön gyerekeknek, ott volt kb 5-6 gyerek szülőkkel előttünk. Eleinte úgy tűnt, viszonylag gyorsan halad a sor, de aztán volt, hogy 2 behívás között eltelt majdnem egy óra is. Barnabás roppantul élvezte a dolgot, egyátalán nem látszott sebesültnek, vagy fáradtnak, fel-le rohangászott, matatott a várótermi játékokkal, 1 percig sem maradt volna nyugton, nem úgy, mint a szülei, akik azért szívesebben ücsörögtek volna egy helyben ahogy telt az idő. végül éjfél előtt nem sokkal hívtak be minket, egy aranyos orvos tanonc fiú, majd egy orvos orvos lány beszélt velünk, a doktor"néni" (szerintem nálam jóval fiatalabb lehetett) megnézte Barnabás száját tüzetesen (na ezt már nem annyira élvezte szegénykém) és végül is arra a döntésre jutott, hogy legjobb, ha nem teszünk semmit, mert ha összevarrnák a sebet, amiatt altatni kéne Barnabást, és azért az 1-2 öltésért nem éri meg a kockázat, valamint annyit javítana csak a dolgon, hogy esetleg nem maradna meg a sebhely annyira. Viszont nem áll szét a seb széle, úgyhogy csak az elfertőződéstől kell tartani, de az a varrás után is veszély lenne.

Na, mi is egyetértettünk, főleg éjfélkor, meg már majdnem gyógyultnak is látszott a seb, úgyhogy hazajöttünk. Barnabás elég sokszor felsírt éjszaka, de ez valószínűleg az extra fáradságtól lehetett, hiszen a szokott 8-fél9 helyett majdnem fél 1-kor aludt csak el.

 Vasárnaptól már úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, nem látszott rajta, hogy fájna még neki, és a seb is nagyon szépen gyógyul, már csak egy egész kicsi piros vonal látszik az alsó ajka alatt. Úgyhogy ezen az izgalmon is túlestünk, aztán persze belegondoltunk, hogy hány meg hány ilyen eset lesz még, esetleg sokkal súlyosabbak is, csak a saját sebesülési történelmünkből kiindulva. Meg őszintén miért is kellett ez nekünk? sok új ősz hajszál. :)

Viszont megnyugtatásul itt egy kép a kis cukifejről, ahogy segít mosogatni. Ez most a legújabb kedvence, odahúzza a széket, feláll rá, és mehet a pakolás, pancsolás. Ez a kép vasárnap készült, hogy lássátok, minden ok.