Helyzetjelentés.

Azzal már nem vesződök, hogy így meg úgy, milyen régen írtam, bezzeg mostantól minden másképp lesz.... Úgy tűnik, ennyire futja, remélem, azért néha még ide néztek, és valaki olvassa a szösszeneteket.

Barnabás pontosan 2 és fél éves volt tegnap. Számtalan tudománya van már, pl. tud beszélni. Általa gyakrabban használt szavak fontossági sorrendben: autós, traktor, apa, inni, enni, csücsü, üres, cicós, (csoki vagy cukor) troás, (keksz vagy csipsz, ne kérdezzétek, miért) bicis, (bicikli) anya (ez azért van a végén, mert nagy nehezen megtanítottam, ha szeretne valamit, mondja, hogy Anya kérek ezt azt, erre a kérek, gyeremostazonnal, adjál ezt azt lett gyüjtőnéven anya)

Állatoknak a hangját tudja utánozni, még a halét is, de a nevüket még nem mondja.

Nagyon ügyesen eszik egyedül, ha éppen olyan valami van, ami kedvére való, mint pl itt ez a finom túrógombóc.

Sokfelé eljárunk hetente. Hétfőn Bamber Bridge-ben, a szomszédos falucskában van éneklős-mondókázós foglalkozás, kedden délután ugyanitt játszócsoport (ez a kedvenc, mondanom sem kell) szerdán Prestonban a könyvtárban a jól megszokott éneklős csoport, pénteken pedig megint Bamber Bridge, ahol egy beszédfejlesztős foglalkozás van. Csütörtökön pihenjük a többit, hétvégén meg pihenjük a hetet. :) MOstanában sajnos ezek az éneklős foglalkozások egyre kevésbé kötik le, legszívesebben csak rohangászna, nincs nagyon kedve egy helyben ülni, de azért amíg bírja, addig eljárunk. 

Simon mindent nagyon élvez, nagyon szereti a nagy társaságot, remekül elvan ezeken a foglalkozásokon. Ő 8 hónapos, jó nagy, 11,3 kg, 75 centi, már igen csak az 1 éveseknek szánt ruhák viselése felé haladunk. 

Nagyon ügyesen ül, és szeret is ülni, sőt az utóbbi napokban már magától felült, mindenféle tornamutatványok segítségével.

Enni is szeret, kekszet, kenyérdarabot, bagettcsücsköt, almát. Neki már jó dolga van, második gyerekként, már nem izgulunk annyira, az biztos, hogy Barnabás 8 hónapos korában nem kapott a kezébe kiflicsücsköt, hogy nesze fiam, rágjad. 

Simon viszont jól boldogul, nem fulladozik a daraboktól, hanem vagy kiköpi, vagy, ha már feltűnően sokat kérődzik valamin, akkor kiveszem a szájából. Ennek a nagy nyammogás imádatnak is megvan a hátulütője, ugyanis másik kedvenc foglalatossága a földről felszedegetni a morzsákat, koszokat, hajcsomókat, és azokat tömni a szájába, igazság szerint minden nap fel kéne porszívózni, mosni, sikálni az egész lakást, de sajna ez szerepel mindig a lista legvégén, és gyakran nem marad rá energia.

Egymással most kicsit hadilábon állnak, már persze Simon, mint a villám tud kúszni, és nyilván sokszor kell neki a Barnabás kezében lévő szuper játék, természetesen Barnabás is rengetegszer venné el Simon kezéből a játékokat.

Barnabás tankönyvbeli két és fél éves módjára sajnos elég agresszív korszakát éli, ami a hirtelen támadt féltékenységgel karöltve igen sok szívfájdalmat okoz nekem. Az utóbbi hetekben fajult a dolog odáig, hogy most már, ha mindkettő ébren van, nem lehet fél méternél messzebb lenni tőlük, mert Barnabás szívesen pofozza, üti, dobálja Simont, vagy ráül, vagy ilyenek. Igyekszünk a rászólás és büntetések széles skáláját bejárni, és nagyon reménykedem benne, hogy el fog hamar múlni a dolog. 

Simon szegénykém jól tűri, kemény legény azért, pont ma hasaltak egymás mellett a kádban, és Simonnak nagyobb feneke van, mint Barnabásnak, meg a combja is legalább olyan vastag. Mondjuk is mindig Barnabásnak vigyázzon, mert pár hónap, és Simon a nyakára nő, aztán akkor nézhet. :)

De azért aranyosan is tudnak együtt játszani.

Az éjszakák elég mozgalmasak, Simon 3-4x felkel, néha nehéz visszaaltatni, néha könnyű, kb 2x szopik éjszaka. Barnabás ágyáról lekerült a rács, ezzel véget ért egy szép, nyugodt korszak, neki már a délutáni alvása is nagyon nagy siker, ha összejön, éjszaka pedig szépen átgyalogol, közénk fekszik, Ákoshoz édesen odabújik, engem meg rugdos. Általában reggel 6-ig szokta bírni, aztán nincs mese, felkel, lehúzza rólam a paplant, fel kell kelni. Ha esetleg próbálok ellenállni, akkor elkezd nyavalyogni, azt meg ugye nem szeretnénk, hogy Simont felkeltse. (aki van, hogy 7-ig is alszik, micsoda luxus) Én ugye mondom, hogy nem jó ez így, dehát Ákos pici fiacskája olyan aranyos, olyan jó összebújva aludni, stb... Mindenesetre, tegnap azért volt egy kis sikerélményem, átjött, és mondjuk fél órán át helyezkedett egyik oldalaról a másikra, közben rajtam keresztülmászva, hogy meguntam, visszavittem az ágyába. Édesen lefeküdt, elaludt, vártam 5 percet, visszamentem az ágyamba, lefeküdtem (ezt megvárta) majd, hallom nyílik az ajtó, trappolás, jön át megint. Ezt játszottuk kb 4x, aztán már nem jött át, és reggel 7 után jött csak, hogy most már aztán ébresztő. Ilyenkor mindig felcsillan egy reménysugár, hogy hátha így lesz ez legközelebb is, de sajna nem mindig igaz.

Na, mára ennyi tellett, sok puszi mindenkinek, ne adjátok fel a reményt, hogy lesz még élet itt. 

"Na, holnaptól új életet kezdünk!"

Apukám kedvenc mondása, leggyakrabban egy hatalmas ebéd után hangzik el, a jövőbeni egészséges étkezés fényét megjelenítve, esetleg egy nagy kupac fölött ülve, jelenti, hogy holnaptól rend és rendezettség jön majd. Ha filozofikusak akarunk lenni, a holnap természetesen sosem jön el, de nagy fogadalmakat és ígéreteket gondolom mindenki fontolgat.  Így én is, holnaptól új életet kezdek, rendszeresen fogok írni, mindennap fényképezem a drága gyermekeket, sőt, mostmár a videokamera is előkerül, mert meg kéne örökíteni végre, hogy milyen édesen rötyög Simon Barnabás ugrabugrálásán, stb. stb.

Persze, megtartani sosem tudom ezeket a nagy fogadalmakat, de legalább a szándékot lássátok, az megvan.:)

Szóval, sok sok minden történt, legfontosabb Hajma Simon Balázs, akiről még egy szó sem esett, pedig már értelmes, forgolódó, mosolygós, hatalmas kisbaba lett, így 5 hónap alatt.

Tökéletes második gyerek, olyan jól elvan, elnézelődik, elkuncorászik, természetesen, ha van társasága. Barnabást imádja, külön speciális mosolyt tartogat a számára, ezerszer mosolyog rá, mire mi, a gondoskodó szülei kapunk egyet. Ez visszafelé is működik, Barnabás is simogatja, puszilgatja (szintén, ezer puszit kap Simon, mire mi kapunk egyet)

Természetesen nagyon hasonlítanak, de sok mindenben különböznek is. Pl Simon most akkora, mint Barnabás volt 8 hónapos korában, pedig ő sem volt kicsi baba. Mondjuk is Barnabásnak, hogy vigyázzon, mikor egy erősebb szeretetrohamban kicsit ráfekszik Simonra, mert ha megnő, lehet kétszeresen adja vissza.

Itt van néhány kép róluk, mennyi hasonlóságot véltek felfedezni?

Első képeken mindketten 4 hetesek.

Ez Barnabás

Ez pedig Simon.

A második sorozaton pedig mindketten kb 4 és fél hónaposak.

Alapvető különbség, hogy most már nagyon úgy tűnik, Simonnak barna szeme lesz. Még nem döntötte el teljesen, de néha már eléggé barnásnak látszik. Amúgy is ő ránézésre sokkal barnább bőrű, hajú, nem olyan kis tejfehér, mint Barnabás volt.

 Kicsit az elmúlt hónapokról is, szóval nagyon jól telt a nyár, otthon voltunk majdnem 2 hónapot, szegény Ákos meg dolgozott, de azért ő is el tudott jönni 2 hétre, kicsit megmártózni a Balatonban.

Néhány kép előzetesen, mert annyi készült, hogy nem győzök válogatni.

Először esküvőn mulattunk

Majd Balatonszemesen nyaralgattunk

Itt nagypapának kell segíteni a biciklit megszerelni

Itt apával olvasnak Barnabás menő sátrában, amit Gábortól és Edinától kapott szülinapjára.

Azért hintázni is kellett

Itt Simon vigyorogva élvezi a friss levegőt.

Voltunk Orgoványban is, arról a képeket majd legközelebb.

Voltunk Budapesten, ahol utazni kellett

villamoson

fogaskerekűn

motorozni a játszótéren

családi fotókhoz pózolni 

kétszer is

De azért néha lazulni is lehetett a tv előtt,

Barnabás tovább folytatja a sebészorvosi-kórboncnok-érsebész karrierre való felkészülért, és elmélyülten tanulmányozza az embereket a bőr különböző helyein való csipkedéssel,tapogatással.

Itt épp nagypapát veszi kezelésbe. Ide merjem írni: "Miért ilyen nagyok a füleid nagypapa?"

Mivel ezt a bejegyzést kb másfél hét alatt sikerült befejezni, ezért sem merek semmit ígérni a holnaptól új életet kezdünk felkiáltáson kívül, de tényleg igyekszem, olyan sok mindenről eszembe jut napközben, hogy ezt is meg azt is de jó lenne megosztani veletek, csak mire oda jutok, akkor inkább a pihe-puha ágyikót választom, de mint mondtam, holnaptól új életet kezdek, és minden egész máshogy lesz.

Sok puszi mindenkinek, ne csüggedjetek, néha azért nézzetek ide, van -e folytatás.

Nem lehet összeszedni, az ember mennyi mindent kap élete során az édesanyjától, csak kis apróságok, emlékképek, töredékek jutnak az eszembe.

Mennyire figyelt mindig arra, hogy minden ünnep igazi ünnep legyen. Születésnapomra, már ébredéskor várt az ágyam mellett kis asztalkán az ajándék, minden alkalommal kaptunk annyi valamit, ahány évesek voltunk, 6 lufit, 7 csokit, 25 kiló dinnyét vagy 30 darab sütit (ez már mostanában volt), az egész nap az ünnepeltről szólt, természetesen olyan finomságot főzött, amit csak kértünk. Egy alkalommal bolti mézes (vajas megkent) kalácsot kértem, lejárta a lábát, hogy csak nekem mézeskalácsot szerezzen (augusztusban), ami sikerült is J

Mikor cserkésztáborban voltam szülinapomon Ópusztaszeren, bár bekészített a hátizsákomba meglepetésként ajándékot, de leutazott hozzám, csak, hogy velem lehessen.

Hogy mindig késő éjjelig fent volt, és hajnalban kelt, hogy a húsvéti kalácsot, a mikulási Mikulás formájú mézeskalácsot, megsüsse, a kikészített csizmákat, húsvéti füves kosárkákat megtömje még „felnőtt” korunkban is.

Mindig ragaszkodott az ünneppé tételhez, még akkor is, ha ez heves tiltakozásba ütközött „Jaj, anya, ne fáradj, már nagyok vagyunk, milyen hülyeség…”

Az, hogy minden szilveszterkor elmeséltük, milyen izgalmas dolog történt abban az évben, hogy kisebbként le is rajzoltuk, hogy mindig lórumoztunk (szigorúan babban) és úgy általában gyermeki módon élvezte és tette élvezetessé számunkra az élet minden ünnepét.

Hogy minden születésnapon hatalmas vendégséget szervezett, sütött főzött, összehozta a nagyobb családot, hogy mindig elmesélte, ki, hogy született.

Hogy mindig elmesélt mindent akár ezredszer is, hogy ne felejtsük el, hogy mindenkiről ő tudott mindent a felmenők, a múlt történeteiből, és nagyon gondosan ügyelt arra, hogy tudjuk, kik voltak a nagyapáink, dédapáink.

Hogy soha egy rossz szót nem szólt senkire, még akkor sem, ha lett volna oka, hogy a nagymamám (az ő anyósa) szigorú nevelési módszereiben mindig őt támogatta, neki ellentmondani sosem lehetett, még ha ez neki nagyon nehéz is volt. Bár azért apró huncut ellenállásként csak megtanította nekünk a fingós dalt, amit persze nagymama előtt szigorúan tilos volt énekelni, „Ingani, fingani nem nehéz, nem kell hozzá semmi ész, csak egy kicsi légnyomás és máris kész a durranás.”

Hogy mindig mindenkihez szeretettel fordult, minden szerencsétlent meghallgatott, segített, a saját „házi” koldus bácsinak hetente kétszer reszkető kézzel készítette a tejbedarát, beszélgetett vele, azt éreztette vele, hogy kedves barát, vendég, sosem azt, hogy a terhére van, még, ha borzalmasan fáradt is volt, és jobban esett volna 10 perccel több alvás.

Hogy sosem helyezte magát előtérbe, a saját bajaival sosem terhelt másokat. Mikor elmesélte, hogy amikor mellrákja lett, az operáció utáni kemoterápiát gyakorlatilag a tanítás mellett lyukasórákban végezte, emiatt sosem hiányzott, a munkatársai közül szinte senki nem is tudott róla, a borzalmasan kimerítő kezelések után még ment, és mosolyogva lelkesedéssel, örömmel tanított.

Mikor Vilmike Panni és Balázs meghaltak, nem rendezett hisztériás nagyjelentet, hihetetlen csendben gyászolt, kapaszkodtunk egymásba mikor hajnalban kiment a Balaton partjára, és én utána mentem, sosem felejtem el, milyen csendesen mondta, meg akarja nézni, Balázst nem vetette –e partra a víz. (akkor őt még nem találták meg) Mikor másnap a Majorba lementünk a misére, és Zoltán atya megemlítette a tragédiát, milyen bátran felállt az oltár lépcsőjére, és mondta el mindenkinek, mi történt.

Emlékképek…

Mikor együtt mentünk reggel iskolába.

Mikor a titkos jelszavunkkal köszönt „ezer ötös” (a kezdőbetűink M V)

Mikor odabújtam mellé az ágyba még nagy „felnőttként” is.

Mikor énekelve ébresztett reggelente „jó reggelt, itt a tej, kótyagos a fej, olyat álmodtam az éjjel, hogy is mondjam el…”

Mikor minden kis „hülyeségen” elbőgte magát, mi meg kinevettük (és most én csinálom ugyanezt)

Mikor szeretettel emelte fel és ölelte magához Barnabást, pedig már látszott, hogy bizonytalanul tartja magát is.

Mikor fél napokat vonatozott hozzánk rendszeresen Szegedre, hogy segíteni tudjon Barnabással, és velünk legyen.

Mikor könnyek között hívott fel Simon születése után.

Mikor csendes sóhajjal jegyezte meg, „mi lesz a kis Borcsikával” hogy kiderült fiam lesz (másodjára is), de nagyon remélem, már gondoskodik róla, hogy legyen kislányunk is, kis Borcsikánk.

Az én anyukám.

Aki sosem volt a legdivatosabb, legszebben kisminkelt, legelőkelőbb anyuka.

Akitől nem cicomázni, „fiúzni”, flörtölni tanultunk.

Aki még hosszú idő után is pirulva mesélte, mikor apa először megpuszilta, az milyen volt.

Akivel jókat lehetett kamaszosan veszekedni, lázadni, hisztizni, hogy egy idő után belássam, mégis csak mindig mindenben neki volt igaza.

Aki megígérte, hogy sosem fog meghalni és mégis…

Nem sajnálom tőle, mert ennél szebben, tökéletesebben nem lehet elmenni. Tudom, hogy neki már nem fáj semmi, már nem aggódik, már látja milyen boldogság vár mindannyiunkra, csak nekünk kell még jó sokszor kibőgni magunkat, mert nagyon hiányzik, és addig hiányozni fog, míg nem találkozunk újból.

Nem tudom mit lehetne írni erről. Drága édesanyám nagyon hirtelen és váratlanul ment el a mennyországba, szenvedés és fájdalom nélkül, rengeteg boldog emléket hagyva maga után fájdalomtól tompult szívünkben.

Édesapám írt egy szép összefoglalót, hogy mi is történt, ebből idézek, meg néhány kép egy csupa szeretettel élt életből.

"Máriát a Jóisten június 21-én, este fél tízkor magához hívta, de tudom, hogy most is ugyanolyan, mint amilyennek régen láttuk: vidám, derűs, bizakodó, ajándékozó, másokért mindig tenni akaró. Ezt az arcát ismertük, pedig a Jóisten sokszor próbára tette: édesapja halála, Mária anyu, majd nagyapó és nagyanyó ápolása a végsőkig, a gyermekszülések fájdalma, köztük két magzat halvaszületése, viaskodás a rákkal, egyévi kemoterápia utáni műtéttel, és a legnagyobb borzalom: két szeretett gyermek tragikus elvesztése."

" Kedden délben nagyon megdicsérte a gyógytornász. Jól elfáradt, ebéd után szívesen aludt volna egy kicsit, de az egyik szomszéd éppen akkor jött át, erre fölvillanyozódott és két órát beszélgettünk. Este azt tervezgette, hova menjünk el autóval virágot keresni a budaörsi úrnapi virágszőnyeghez, vagy menjünk el legalább a Bogdáni úti lakásba. Közben másik vendég is érkezett, így mégis itthon maradtunk. Később már  fáradt volt, de ragaszkodott ahhoz, hogy közösen rakjuk el az edényeket a konyhában. Ekkor egyszer megjegyezte, hogy összeszorul a szíve, és nagyon fél. Aztán hirtelen ismét jókedvű lett. Leültünk tervezgetni, merre megyünk másnap a virágkeresésre. Vidáman mentünk fürödni, fürgén mászott be a kádba, és egy gyors lezuhanyozás után fürgén ült be a Mária-anyutól örökölt fürdőköpenybe, a karosszékbe. Segítettem a lábát letörölni, amikor néhány erőszakos lélegzetvétel után sápadt lett, és mire Zsóka odaért a kiáltásomra, leállt a lélegzetvétele. Rögtön tárcsáztuk a 104-et, aztán a telefonügyeletes utasításának megfelelően lefektettük a földre és szívmasszázst, lélegeztetést kezdtünk. A rohammentő nagyon közelről, perceken belül megérkezett, mindent megtettek, de hiába. Azt mondták, hogy súlyos tüdőembóliát kaphatott, ezt okozhatta a combnyaktöréskor keletkezett vérrög, de maga a Parkinson kór is hajlamosít rá. Azzal nyugtattak minket, hogy valószínűleg kórházban sem lehetett volna újraindítani a keringést, és mi igazán mindent megtettünk, nem rajtunk múlott az élete."

Édesanyám, köszönöm az életemet, a millió apróságot, fáradozást, tanácsot,példát, le sem tudom írni mennyi mindent. Nagyon szeretlek,kérlek imádkozz értünk a mennyországban, hogy elviseljük a hiányodat.

Na, ez is elérkezett, úgy tűnik, kisgyerkőc kedves bátyja nyomdokaiba lépve nem akar magától kijönni a fészekből, úgyhogy holnap megyünk be a kórházba, és megindítják a szülést, ha minden jól megy. Szerencsére sikerült elintézni, hogy ne várjanak tovább, így reggel leadjuk Barnabást Edinának, még szerencsére itt vannak a szülei vasárnapig, úgyhogy tudnak segíteni, mi pedig Ákossal bevonulunk a kórházba, aztán meglátjuk mi lesz. Én azt mondom, már el nem jövünk, amíg nem adnak egy gyereket a kezünkbe, és nagyon reméljük, hogy nem fog túlságosan sokáig tartani.

Addig is, néhány kép. Először is a hatalmasra nőtt pocakomról, összehasonlításképpen mutatok egyet 2 évvel ezelőttről, ami 2 nappal Barnabás születése előtt készült.

ez a mostani

ez a régi

Szerintem akkor sem volt sokkal kisebb. Hát, meglátjuk, a gyerkőc benne mekkora lesz majd.

Barnabás nagyon aranyos, készül szerintem a nagytesó szerepre, nagyon jól elvoltunk az utóbbi időben. Sokat segít a ház körül,

Szeret söpörni

kis vigyorka

persze apán legjobb mászókázni.

A kis unokatesó Zituska is gyönyörű és cuki és okos. Nagyon ügyesen eszik, hízik, sokat alszik, úgyhogy igazán mintagyerek. Sokszor járunk a nyakukra, és olyankor tökvéletlen mindig ebédidőben érkezünk, úgyhogy jól kihasználjuk Edina szüleinek jelenlétét, és most szerdán is, mikor voltunk kaptunk nagyon finom ebédet.

Vasárnap sikerült néhány képet is csinálni végre, próbálkoztunk közös, nem beállított képekkel, de ritka volt az ilyen pillanat. Barnabás mg mindig aranyosan áll Zitushoz, amíg aludt, nagyjából békén hagyta, egyszer-kétszer simizte meg csak a buksiját, viszont amint elkezdett mocorogni,jött egyből, hogy vegyük ki. Kiváncsi vagyok, a kistesójának milyen fokú kényeztetést fog majd kikövetelni.

Ákos, Barnabás,Zitus, meg a büszke nagypapa

Nálam két és fél gyerek is kényelmesen elfér.:)

Persze Barnabás felfedezte Zituska játékait is, aki egyelőre angyali megadással tűri, hogy Barnabás játsszon a kis játszósszőnyegén.

Most el is köszönök, legközelebb már remélem kétgyerekes boldog szülőként tudok beszámolni a gyors szülésről, és egy sokat evő, sokat alvó (álmaimban) második gyerkőcről.

Na, ez most kicsit a terhességről, az itteni ellátásról fog szólni, hátha valakit érdekelnek a különbségek, így a vége felé közeledve (remélhetőleg)

Tehát, legnagyobb különbség, itt nincs nőgyógyász. Mikor megcsináltam a tesztet, a háziorvoshoz mentem el, itt ő kezel kb mindenféle panaszt, aztán küld tovább specialistához. Megbeszéltük a kezdeti tüneteket, alapvető tanácsokkal látott el, mit egyek, mit ne, és ennyi. A terhesgondozást szülésznők végzik, ha nincs semmi baj, akkor orvost egyátalán nem is lát az ember. A szülésznők a háziorvosi rendelőben fogadnak, időpontra megy minden természetesen.

Az egyes vizitek alkalmával kb ugyanaz a rutin, vizeletmintát néznek, nincs -e benne fehérje, vérnyomást mérnek, és néhány mondatban megbeszéljük, van -e valami panasz. Súlyt nem mérnek, nem nagyon zavarja őket, mennyit híztál, ami elég megnyugtató, otthon nagyon nagy hangsúlyt fektetnek erre szerintem indokolatlanul, azt mindenki parázhat, hogy jaj, már 8 kilót híztam, mi lesz.

Vérvétel a szokásos dolgokra van itt is, fertőzésekre, vércsoportra, stb. Nekem plusz kezelés is járt, először is kaptam anti-d injekciót, mivel nekem rh negatív, Barnabásnak rh pozitív a vércsoportja, így biztonság kedvéért erre kaptam injekciót, most ne okozzon gondot, ha megint ütközés van, valamint terhességi vércukorszint mérés is volt. Ez itt nem rutin, csak 30 év felettieknek csinálják, illetve enyhén telt hölgyeknek :) Szerencsére, minden rendben volt.

A vérvételekre a kórház terhesgondozó osztályára kellett menni, illetve az ultrahang is ott volt. Itt mérték meg egyszer a súlyomat és a testmagasságomat, ennek alapján készítettek egy grafikont a baba méretének megállapítására. A szülésznői vizitek a huszonakárhanyadik héttől magzati szívhang hallgatással bővültek, valamint a harmincadik hét környékétől méretet is néznek. Ez nagyon egyszerű, egy centit végighúznak a hason hosszában, kb a méh tetejétől a szeméremcsontig. Az előbb említett grafikonon pedig meg lehet nézni, az x centi mennyi kilónak felel meg kb, illetve nagyobb, vagy kisebb -e a baba, mint kéne lennie. Hát, mondanom sem kell kisgyerkőc a bátyuskát követi, és minden mérésnél a felső vonalat súrolja, úgyhogy ő sem lesz kisebb valószínűleg Barnabásnál.

Tehát ezek a szülésznői időpontok egyre sűrűsödnek, eleinte 2havonta, majd havonta voltak, most már kéthetente van, következő időpontom május 10-re a szülés kiírt dátumára esik, meglátjuk el tudok -e menni. :)

A másik nagy különbség a magyar gyakorlathoz képest, (talán ez az egyetlen negatívum számomra) itt csak 2 ultrahang van, egy a 12. héten -ezen megállapítják a szülés várható időpontját, illetve megerősítik a terhességet (itt nincs Nucha-szűrés, amit otthon a 12. héten csinálnak és genetikai rendellenességeket néznek) a második a 20. héten van, ez nagyon alapos, sokkal tovább is tart, itt mindent megnéznek, minden csontocskát lemérnek, és ha szerencsés az ember, itt tudják megmondani a baba nemét is.

És ennyi, sajnos itt nincs több mozizás, mint otthon, ahol azért megnyugtató volt még 2-3szor megnézegetni, minden rendben van -e.

Aztán, így a terhesség vége felé tűnik fel az is, hogy itt CTG-t sem csinálnak, amit otthon a 36. héttől hetente végeznek, itt a 40. hétig nincsen, aztán, hogy utána mi lesz, az majd kiderül. Mivel Barnabás magától nem akart kijönni, viszont 5 nappal a kiírt dátum után indították a szülést, nem igazán tudom, most mire számítsak. Azzal mindenesetre már "biztattak" hogy itt 12 napig várnak, mielőtt indítanak, nyilván, ha amúgy nincs semmi baj.

Nos, ezek a különbségek, persze, ha az ember meg akarja fizetni, itt is lehet magánklinikán, magánorvosnál szülni, kemény pénzekért havonta ultrahangoztatni. Mindenesetre az "SZTK"-s rendszerrel nagyon meg vagyunk elégedve, mindenki kedves, nyugodt, a rendelő, a kórház modern, tiszta, a nővérek kedvesek, segítőkészek. Remélem a következő beszámolóban már a szülés különbségeiről tudok majd írni.

Addig is sok puszi mindenkinek.

Nos, eltelt egy újabb hónap is, hirtelen május lett.

Itt Angliában igazi tavaszi-nyári hónap volt az április, rengeteget sütött a nap, és nagyon jó idő volt szinte mindig.

Ki is használtuk rendesen, húsvétkor jó nagy sétát tettünk hármasban a közeli folyóparton. Barnabás nagyon élvezte, hogy rohangászhatott, láttunk teheneket is, meg egy traktort szántani, ami nagy látványosságnak bizonyult. Itt van néhány kép, hogy irigykedjetek.

Az igazi angol "countryside"

szánt a traktor

Ez a szép erdős kis utacska a "falunk" széle, a folyó is csak kb 10 perc sétára van a lakásunktól.

Barnabás még mindig cukifej, napról napra okosabb természetesen. Még nem beszél számunkra érthető módon, de már meg tudja mutatni az orrát, ha megkérdezzük, hol van. (Igaz, ha azt kérdezzük, hol a füled, vagy hol van apa, akkor is az orrára mutat, de ez csak a mi hibánk, tudni kell a megfelelő kérdéseket feltenni.)

Nagy történés természetesen Barnabás első unokatesójának Zitának a születése volt. Április 18-án született, pont azon a napon, mikorra ki volt írva, ebből is látszik már, milyen rendes kislány lesz. Néhányszor már zaklattuk szegényeket, Barnabás nagyon aranyosan áll hozzá a kis unokatesójához. Csak és kizárólag annyit csinál vele, hogy megsimogatja a fejecskéjét nagyon óvatosan, illetve mutatja, hogy én is simogassam meg. Zitusnak van egy bölcsője, múltkor ezzel játszottunk, valamilyen okból Barnabás mutatta, hogy tegyük bele, majd egy idő után ki kellett venni. Minek is tanuljon meg szegény gyerek beszélni, ha mutogatással is mindent megértet.

Na, mindenesetre örülök, hogy nem nagyon zaklatta fel a kisbaba látványa, reméljük a saját öcsikéhez is ilyen aranyosan fog viszonyulni.

Barnabás főzni is szeret segíteni, íme néhány kép, ahol a panírozásban kezeskedett.

ez a huncut vigyor azért nem semmi

Úgyhogy kiélvezzük a hármasban töltött utolsó napokat, mivel kisgyerkőc hivatalos érkezési dátuma május 10, addig is Barnabást kényeztetjük (ahogy eddig is) utána már úgyis csak a kisbabát fogjuk szeretni. :)

 Na, itt vagyok megint, most a laptopomrol irok, amin sajnos nincsenek ekezetek, ugyhogy nezzetek el nekem a sok hibat.

Szoval, eltelt a marcius is, jo esemenydus volt szamunkra. Az uj lakasban mar tokeletesen elrendezkedtunk, van mar szuper ulogarnitura a nappaliban, az agyunk is a helyere kerult, mar nem kell a nappaliban csovezni a matracon :)

Barnabas nagyon jol van, a kis sebe teljesen begyogyult, de azert heg valoszinuleg marad, most eppen kilabalofelben vagyunk egy kis nathabol, amit en kaptam el eloszor, majd Barnabasnak is folyt az orra, csak szegeny Akos tartotta a frontot.

Az ido nagyon jo, kb 10-15 fok mindig van, es eleg sokat sut a nap is, persze azert van olyan is jocskan, hogy esik az eso, de nem tul gyakran. 

Barnabassal igyekszunk felfedezni a kornyeket, sajnos a kis kertvaros hibaja, hogy jatszoter nincs, de egy felora setaval eljutunk a folyopartra, ahol jo sokaig lehet gyalogolni. A szomszed falucskaban (ami azert szinten Prestonhoz tartozik meg) talaltunk egy Children`s Centre-t, ahol van sokfele program, mindenfele korosztalynak, tobbek kozott hetfonkent van mondokazos, eneklos felora, ahol mar ketszer is voltunk, es nagyon tetszett Barnabasnak, megint persze o volt az, aki mindenfele rohangaszott, mig a tobbi gyerek (itt mindenki masfel-harom ev kozotti) illedelmesen ult anyukaja oleben :)

Amugy is kis bolond ez a gyerkoc, egyik kedvenc szorakozasa peldaul, hogy egy nesszeszert kell a fejere huzni, es azzal mokazik korbe korbe, ha pedig leesett, koveteli, hogy visszategyuk.

 Szerdankent meg mindig jarunk a konyvtarba, azt is valtozatlanul elvezi. Megprobalok minnel tobbfele elmenni, mert aztan, ha megszuletik a kisgyerek, ki tudja, mikor tudunk majd kimozdulni.

 Itt van, meg egy cuki alvos kep. Ez ugy sikerult, hogy napkozben, mikor letesszuk aludni, fel-egy-esetleg masfel orat szokott szunyalni. Itt felora utan felebredt, nagyon sirt, athoztuk a nappaliba a matracra (ekkor meg nem volt kanape) itt megnyugodott, majd szepen vissza is aludt, mig mi Akossal videoztunk. Ugyhogy gyonyorkodjetek a kis cukifejben.

Igyekszem majd a hetvegen csinalni sok fenykepet a berendezett lakasrol, hatha jo ido lesz, es sut majd a nap, hogy mostmar teljes pompajaban is megcsodalhassatok.

Addig is sok puszi mindenkinek, jo tavaszozast.

Na, izgalmas cím mi?

Megvolt az első nagy idegeskedésünk Barnabással, de szerencsére ez sem volt valmi hatalmas dolog, eddig nagyon jól megúsztuk az aggódást.

Az történt, hogy szombaton (12-én) este fürdés előtt még rohangászott fel-le, elbotlott a saját lábában, és beverte a fejét a szék szélébe, valamint megharapta a száját. Jól el is kezdett vérezni, néztük a száját, foga nem tört ki, belül jól látszódott három fog nyoma jó mélyen, de elállt a vérzés, Barnabás is megnyugodott, úgyhogy le is fürdettük, mi is megnyugodtunk. Fürdés után vettem viszont észre, hogy az alsó ajka kívülről is meg van harapva, minden nyomán egy majdnem 1 centis, jó mélynek látszó vágás keletkezett. Mivel Barnabás kedvenc foglalatossága, hogy az alsó ajkát szopogatja, meg elég mélynek tűnt a seb, ezért úgy döntöttünk, inkább bemegyünk az ügyeletre, minthogy egész éjjel idegeskedjünk, hogy ne legyen nagyobb baj.

Gábor nagyon rendes volt, egyből ugrott, és elvitt minket a kórházba, ahol bejelentkeztünk kb negyed 10-kor, és elkezdtünk várni.

Volt egy váróteremrész külön gyerekeknek, ott volt kb 5-6 gyerek szülőkkel előttünk. Eleinte úgy tűnt, viszonylag gyorsan halad a sor, de aztán volt, hogy 2 behívás között eltelt majdnem egy óra is. Barnabás roppantul élvezte a dolgot, egyátalán nem látszott sebesültnek, vagy fáradtnak, fel-le rohangászott, matatott a várótermi játékokkal, 1 percig sem maradt volna nyugton, nem úgy, mint a szülei, akik azért szívesebben ücsörögtek volna egy helyben ahogy telt az idő. végül éjfél előtt nem sokkal hívtak be minket, egy aranyos orvos tanonc fiú, majd egy orvos orvos lány beszélt velünk, a doktor"néni" (szerintem nálam jóval fiatalabb lehetett) megnézte Barnabás száját tüzetesen (na ezt már nem annyira élvezte szegénykém) és végül is arra a döntésre jutott, hogy legjobb, ha nem teszünk semmit, mert ha összevarrnák a sebet, amiatt altatni kéne Barnabást, és azért az 1-2 öltésért nem éri meg a kockázat, valamint annyit javítana csak a dolgon, hogy esetleg nem maradna meg a sebhely annyira. Viszont nem áll szét a seb széle, úgyhogy csak az elfertőződéstől kell tartani, de az a varrás után is veszély lenne.

Na, mi is egyetértettünk, főleg éjfélkor, meg már majdnem gyógyultnak is látszott a seb, úgyhogy hazajöttünk. Barnabás elég sokszor felsírt éjszaka, de ez valószínűleg az extra fáradságtól lehetett, hiszen a szokott 8-fél9 helyett majdnem fél 1-kor aludt csak el.

 Vasárnaptól már úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, nem látszott rajta, hogy fájna még neki, és a seb is nagyon szépen gyógyul, már csak egy egész kicsi piros vonal látszik az alsó ajka alatt. Úgyhogy ezen az izgalmon is túlestünk, aztán persze belegondoltunk, hogy hány meg hány ilyen eset lesz még, esetleg sokkal súlyosabbak is, csak a saját sebesülési történelmünkből kiindulva. Meg őszintén miért is kellett ez nekünk? sok új ősz hajszál. :)

Viszont megnyugtatásul itt egy kép a kis cukifejről, ahogy segít mosogatni. Ez most a legújabb kedvence, odahúzza a széket, feláll rá, és mehet a pakolás, pancsolás. Ez a kép vasárnap készült, hogy lássátok, minden ok.

Sziasztok!

Rengeteg minden történt velünk az elmúlt néhány hónapban, igyekszem részletesen kifejteni.

Itt van kezdésnek egy kép Barnabásról, ma reggel készült, ahogy önállóan reggelizik.

Először is, legfontosabb: elköltöztünk.

A "régi" lakásunk, ugye 2 hálószobás volt, ami nem lett volna nagyon nagy baj, csak mindkét szoba elég kicsi volt ahhoz, hogy 4-en már szűkösen lennénk. A kisgyerkőcöt eleinte úgyis a saját szobánkban altatjuk, de oda még a kiságya nem nagyon fért volna el. Másik fontos indokunk a lépcső. Ugye ott úgy nézett ki a helyzet, hogy lent volt nappali, konyha, felnt hálószoba, WC. Azért Barnabással együtt naponta 5-6-szor felszaladgálni pisilni, nem volt valami leányálom, főleg, hogy jó meredek is volt a lépcső. Harmadik okunk pedig, ott Barnabás szobája egyből a lépcsőre nyílt, és mivel már 19 hónapos (!) is elmúlt, már bármikor rájöhet, hogy a rácsos kiságyából ki is lehet mászni, mivel az kilincsre csukott ajtó régóta nem okoz neki különösebb fejtörést, ezért nem akartuk az elkövetkező hónapokat azzal a rettegéssel élni, hogy mikor ébredünk arra, hogy kimászott az ágyából, és legurult a lépcsőn.

Mivel május 10 környékére várható a kisgyerkőc, ezért akartunk február-márciusban túlesni a pakoláson, költözésen.

A korábbi tapasztalatok alapján nagyon pesszimistán vágtunk bele a keresésnek, felkészülve több hónapos alkudozásra, de hihetetlen szerencsénk volt. Az első lakás amit kinéztem, 3 szobás, és annyiba kerül, mint a 2 szobásunk.Csodák csodájára még megvolt, megnéztük, megtetszett, és ki is béreltük, és múlt hétvégén át is költöztünk.

Akkor a lakásról bővebben. Érdekesen van kitalálva, mert egy kocka-épülettömbben van, alul végig üzletek vannak, fent vannak a lakások. A miénknek két üzlet között nyílik az ajtaja, ahogy belépünk, egyből lépcső vezet fel az emeletre. Az emeleten egy szinten van minden balra 2 nagy hálószoba, szembe fürdő wc-vel, mellette egy kisebb szoba, jobbra konyha, abból nyílik egy hatalmas nappali. A két nagyobb háló óriási, a kisebb is nagyobb, mint amiben eddig voltunk, a nagyobb pedig hatalmas. A harmadik háló nagyon keskeny és kicsi, de egy kiságynak, kis komódnak esetleg bőven elég. Eredetileg ezt szántuk Barnabásnak, a közepes szobát pedig a vendégeknek, de inkább úgy döntöttünk, Hadd terpeszkedjen Barnabás a nagyobb szobában, olyan gyakran úgysem jönnek vendégeink, amikor meg jönnek, akkor simán át lehet rendezni az egészet. Így a legkisebb szoba most a szárítónak, porszívónak, biciklinek ad helyet.

Hatalmas előny hogy mindkét nagy hálószobában van beépített szekrény, úgyhogy végre van rendes tárolónk. A másik lakásban egy darab polcos szekrény volt, meg egy komód, úgyhogy itt nagyon jól ezt is ki tudjuk használni. Még az okoz fejtörést, hogy mi mindent pakoljunk bele :)

A konyha tökéletes méretű, ott is van egy beépített (kamra)szekrény, meg néhány konyhaszekrény. Ja, ez a lakás egyátalán nem volt bebútorozva, de szerencsére elég sok mindenünk volt már, így csak hűtőt kellett venni, de az sem volt drága.

A konyhába befér még egy étkezőasztal is, így végre nem kell a nappaliban enni, a kanapén görnyedve.

A nappali hatalmas, innen hiányzik még az ülőalkalmatosság, de nemsokára abba is belevágunk, hogy valami jó kis használt hatalmas kanapét szerezzünk.

Tehát belülről tökéletes a lakás, Barnabás nagyon élvezi, hogy midnenfelé rohangálhat, hatalmas tere van, végigroboghat a kisautójával az összes szobán. Az nagyon jó, hogy csak akkor kell lépcsőzni, ha megyünk-jövünk, a napi max 2 lépcsőmászás igencsak jobb, mint a 12, és a lépcső sem meredek annyira.

 A környék, ahol a lakás van pedig abszolut tökéletes. Gyakorlatilag Prestonhoz tartozik, de olyan, mint egy városszéli kis falucska, Walton-le-Dale előkelő névre hallgat. Nyugodt, csendes környék, kis patakkal, sok zölddel. Ami extra bónusz, Ákos munkahelye nagyon közel van, úgyhogy most már biciklivel jár, így 10-15 perc alatt ott van, ami eddig kocsival volt 20 perc, vagy busszal még több (meg drágább is ugye).

Nethez értők, ha google mapbe beírjátok az irányítószámunkat PR54LA, akkor kiadja a lakást. A miénk a boltok felett bal legszélső, alattunk Andy's pet shop található.

Na, azért csináltunk néhány költözködős képet, ezek az előtte névre hallgatnak, az utána, vagyis a tökéletes szuperül elrendezett és takaros szobabelsőkre még kicsit várni kell, de alakul azért az is. :)

Ez Barnabás szobája, még a szoba kb 2x ekkora, ami nem látszik ezen a képen.

Ez lesz majd a mi hálószobánk, ha erőt veszünk magunkon, és összeszereljük a millió részből álló ágyat :) Ez a kép is kb a szoba felét mutatja csak, de a "gyönyörű" fekete tapétát azért figyelmetekbe ajánlanám. :)

Ez a legkisebb szoba, már nincs ennyire teledobálva mindennel :)

Ez a konyha, nagyon tetszik, hogy hatalmas ablaka van, ami az utcára néz, úgyhogy lehet a szomszédokat kémlelni, a jobboldalon lévő piros kilincses pedig a kamraszekrény.

ez a konyha másik fele, kilátással a nappalira. A bal sarokban a hűtő széle látható.

A nappali egyik fele, itt is szép nagy ablak van, és igaz, hogy 3 ablakunk északra néz, de így is sokkal világosabb a lakás, mint az előző az emeleti elhelyezkedés miatt is.

Itt a nappali másik fele, Barnabás segít Ákosnak összeszerelni a számítógép asztalt.

Na, most mér olyan sokat írtam, hogy meguntam, úgyhogy mára befejezem, de igyekszem hamar elkészíteni az "utána" képeket, is, és jelentkezni a következő beszámolóval.

Sok sok puszi

Azért a kisgyerekről se felejtkezzünk el, 24-én voltunk vele a 20 hetes ultrahangon, ahol minden rendben volt, karácsonyi ajándékként elárulta nekünk, hogy minden valószínűség szerint fiú lesz, (ami azért is jó, mert itt hivatalosan nincs több ultrahang) így ha minden igaz, Hajma Simon Balázsnak fogják hívni.

Itt egy kép az ultrahangról, az asszisztens szerint épp nevet (de azért lehet, hogy kiabál) majd, ha kijön, kiderül, hogy nevetősebb, vagy kiabálósabb fajta.

Mindenesetre mégegyszer örömteli, boldog új évet mindenkinek, akivel tudtunk találkozni, annak nagyon nagyon örültünk, akivel nem, annak meg millió sok puszi.

Nos, először is, mindenkinek boldog új évet, szerencsésen megérkeztünk, még nem teljesen pihentük ki az otthoni pihenést, de jó úton haladunk. :)

Szóval, december. Jó sok minden történt ebben a hónapban, kezdve azzal, hogy szerencsére Angliába is eltalált a Mikulás december 6-án, ami nagy mázli volt Barnabásnak tekintve, hogy az itteni gyerekekhez csak karácsonykor jön, így ők egy adag csokival szegényebbek. itt van néhány kép, milyen finom is volt az a mikuláscsoki.

Itt is eljött a tél, havazott, szerencsére nem sokszor, de az a 10 centi, ami esett megmaradt jó sokáig, legalább két hetet volt minusz 10 körül a nappali átlaghőmérséklet, és tekintve az angolok jó szokását, hogy a havat még véletlen sem takarítják el az utakról, járdákról, stb. így jó sokat élvezhettük a megfagyott, kicsit megolvadt, lejegesedett utakon való csúszkálást.

Aztán, mikor már rávettem volna magam a karácsonnyal kapcsolatos nagybevásárlások elvégzésére, Barnabás megbetegedett, majd sikerült nekem és Ákosnak is átpasszolnia, így majdnem 2 hétig jótékony bezártságban éltünk, de szerencsére ez semmit sem vett el Barnabás huncut kedvéből.

Igen, ez a popsikenőcse, amit 1 másodperc alatt kent magára.

Azért megemlíteném megint az itteni áldásos orvosi ellátást. Barnabás nagyon köhögött már, és természetesen pénteken kellett megbetegednie, szóval hétvégén elrohantam egy boltba, ahol lehet gyógyszereket is kapni. (ugye, milyen jó, hogy nem kell kivárni a hétfőt, vagy ügyeletre menni emiatt?) Kiderült, semmit sem tudnak adni köhögésre, csak az orvos írhat fel, mert még nagyon kicsi Barnabás, nem, orrszívójuk sincs, (orrfolyás-orrdugulás miatt ébredt szegény fel többször éjszaka) szóval nem voltunk nagyon kisegítve. Sebaj, hétfőn elmentem a gyógyszertárba, hogy mit javasolnak, valami orrcseppet (orrszívó nekik sem volt) meg köptetőt. Ők is mondták, menjek el orvoshoz, mert receptre többmindent lehet kapni. Jó, megyünk Barnabással a rendelőbe, hát, időpontot legközelebb csütörtökre tudnak adni, de addig is próbáljak telefonálni többször egy nap, hátha előbb is lesz. (illetve hátha addigra meggyógyul Barnabás:) ) Semmi baj, vissza a gyógyszertárba, ahol ezek után csak adtak valamit köhögés ellen, meg orrcseppet, meg egy mellkasra kenhető krémet, és szerencsére az ötvenedik boltban orrszívót is sikerült találni, úgyhogy mire mehettünk volna orvoshoz Barnabás szépen meg is gyógyult.

A karácsonyunk nagyon jól telt, 24-én már szabadságot vett ki Ákos, így még egy kis utolsó pillanatos vásárlást is sikerült megejteni. Barnabásnak tetszett a fa, főleg az elé tett égő gyertyák (amivel azért nem engedtük közelebbi kapcsolatba kerülni), meg az ajándékoknak is örült, kiváltképp Ákos ajándékának, ami 4 db. autót folmáló tojástartó volt. 25-én Gáborék is átjöttek, kicsit ünnepeltünk együtt, majd lázas csomagolás, és 26-án indultunk a reptérre. Barnabás nagyon jól bírta az utat, nézelődött, ismerkedett, úgyhogy szerencsések voltunk visszafelé sem volt gond, csak kicsit volt nyűgös, de tudtunk mászkálni az ülések között.

Itt van még a végére egy sztárfotó Barnabásról, mikor a szép ruháját már kicsit megunta, illetve két kifejezetten művészi kép, ezek Barnabás alkotásai.

Na, először is, kezdem a hírrel, amit még nem mindenkinek mondtunk, de most, ha van még valaki, aki néha idenéz a hosszas hallgatások ellenére, akkor tessék.

Tehát, május 10. környékén előreláthatólag új taggal bővül a családunk. Itt róla egy kép, ami néhány hete készült, elvileg jobbra van a feje, balra a hasa. :) A nemét még nem tudjuk, ha minden jól megy, akkor karácsony előtt kiderül. :)

Mi amúgy remekül vagyunk, a nagy szünetek ellenére. Már itt is esett a hó, és jó hideg van, úgyhogy az a kemény 5 mm-nyi meg is marad kellemes jeges páncélt képezve a járdán, de szerencsémre a babakocsiba bele lehet kapaszkodni, ha kicsúszna a lábam alól a talaj.

Barnabás is remekül van, általában fél 9 körül kel, és ha minden jól megy, akkor délben alszik egy-másfél órát, este 8 körül fürdik, és utána alszik el. Most mondanám azt, hogy végig alussza az éjszakát, ez 99%-ban így is van, de persze néha azért felébred valami miatt.

Most már a fő közlekedési formája a járás, csak akkor ereszkedik vissza négykézlábra, ha esetleg tologatja a kisautóit. Szerdánként eljárunk a városi könyvtárba, ahol éneklős-mondókázós foglalkozás van, amit Barnabás nagyon élvez. Itt általában 10-15 gyerek szokott lenni anyukástul 6hónap és 3 év közöttiek nagyjából. Barnabás körbe körbe szeret rohangászni, egy-egy jobban sikeült dalt szívesen megtapsol, és ha nagyon jó, akkor még táncikál is rá. Egyre inkább észreveszi a többi gyereket, nagyon aranyosan, ha közeledni akar feléjük, akkor megsimogatja a fejüket, vagy, ha nem meri, akkor az én kezemet húzza, hogy simogassam meg.

Itt van jó sok kép, hogy hogyan élvezi a dalolászást.

A család "felnőtt" tagjai is jól vannak, én szerencsére már túl vagyok a rosszulléteken, és igyekszem tartani a tempót Barnabással, Ákos meg hősiesen dolgozik, néha túlórában szombatonként is, úgyhogy ha itthon van, akkor őt kényeztetjük. Barnabás egyik kedvenc játéka a "köldöközés" Ákos fekszik a hátán, Barnabás feltűri a pólóját, és Ákos hasát simogatja, meg a köldökét piszkálja.

Egyelőre nem vonunk le messzemenő következtetéseket Barnabás perverzitására vonatkozóan, de azért kíváncsian várjuk, mi lesz ennek a vége.

Most mára befejezem, de tényleg igyekszem rendszeresebben jelentkezni, ne veszítsem el az összes látogatót. :)

Sok puszi midnenkinek.

Na, már nem is mentegetem magamat, amire számítottam, bekövetkezett, borzalmasan lusta vagyok írni, de minden nap gondolok rá, hogy kéne. Na mindegy, most igyekszem valamennyit pótolni, aztán hátha újra rákapok. :)

Tehát, szeptember 16-26-ig meglátogatott minket anyukám, apukám, Zsóka, úgyhogy az ő jóvoltukból rengeteg élménnyel és fényképpel gazdagodtunk, ezekből fogok most szemezgetni.

Barnabásról írok kicsit, milyen trükköket tud.

A napunk úgy néz ki, hogy Barnabás, miután hang nélkül átaludta az éjszakát (ki gondolta volna, hogy ilyen is lesz) felébred valamikor, hogy mikor az nagyon változó, de általában fél 8 és 9 között.

Ilyenkor megiszik egy teljes cumisüveg (270ml) tejet, ami egyelőre tejporból készült tej. Igazából már ihatna rendes tehéntejet, de elvileg ebben több a vas, és mivel neki volt egy kis vashiányos problémája, maradunk ennél egy darabig.

A tejivás után Ákos visszateszi őt a kiságyába, ahol vagy elalszik, vagy nem. Volt már olyan, hogy 11-ig aludt, volt olyan, hogy 5-10 percig elgagyorászott, aztán szólt, hogy már unatkozik, és fel akar kelni. Szóval, ez is nagyon változatos, mindenesetre, mikor felkel, felöltöztetjük, és indulhat a nap.

Reggelire ilyen tejbegríz szerű változó ízű vagy márkájú pépet kap, amit vagy megeszik, vagy nem, erre sem jöttünk még rá, mitől függ. Az biztos, hogy amikor anyáék itt voltak, és együtt ültünk re reggelizini, akkor nagyon reklamált, hogy ő a nyúlós pépes izét kapja, amíg mindenki más finomabbnál finomabb dolgokat ehet, és egyátalán nem volt hajlandó enni belőle, viszont élvezettel majszolt mindent, ami a "felnőttek" tányérjálór került elé.

A nap további részének programja abszolút időjárás függő. Általában délelőtt itthon vagyunk, játszunk. Barnabás nagyon szeret tologatni mindent kerékre való tekintet nélkül. Már egyre ügyesebben üli meg az autóját, bár még nem nagyon löki magát előre, de nagyon élvezi nyomogatni meg tekergetni.

Aztán ott vannak ugye a kölünböző zenélő villogó játékai, azokat is szívesen piszkálja. Még jó, hogy itt 1 fontért (350FT) lehet venni 10 elemet, mert eléggé hamar elhasználódnak a megnővelt kapacitás miatt. :)

 A reggeli ébredéstől függően valamikor 12 és 2 között alszik kb 1-másfél órát. (vagyis, ha 11-kor kelt, akkor ez inkább 2-3-ig, vagy egyátalán nem, ha 8-kor kelt, akkor 12-1-ig kb.)

Utána ebédel mindenféle finom zöldséges dolgot. Délután szoktunk kimenni inkább, ha nem kell valami fontosat vásárolgatni, akkor csak ide megyünk a parkba. A játszóteret nagyon szereti, már egyre bátrabban használ minden játékot.

Ha a játszóteret meguntuk, akkor lehet jókat sétálni a parkban, ami elég nagy, és szépen rendben van tartva.

Van egy kicsi tavacska is, ahol mindig rengeteg kacsa, meg másféle (eddig azonosítatlan) madár fogadja szívesen a száradt, kicsit penészes kenyéradományt.

A késő délutánt már itthon töltjük, ha Barnabásnak van kedve, akkor még főzni is enged néha, és általában hiszti nélkül el lehet szórakoztatni kb 3/4 8-ig, akkor jön haza Ákos a munkából. Akkor fürdés, amit Barnabás már nagyon nagyon élvez, kifejezetten rossznéven veszi, amikor abba kell hagyni. Ezután emgint megiszik egy cumisüvegnyi tejet, és utána egyből elalszik. (ezt se gondoltam volna néhány hónapja, hogy nem kell majd mindenféle trükköket bevetni) Általában semmi gond nem szokot lenni, mondjuk kéthetente egyszer még vissza kell menni megvígasztalni, de amúgy nagyon rendes már az alvással is.

Ja, még annyit, hogy 5 kemény foga van, 3 felül 2 alul, amiket nagyon szeret kocogtatni. Zsóka szerint, akit az a megtiszteltetés ért, hogy Barnabással egy szobában alhatott, amikor itt voltak, éjjel is csikorgatja őket álmában.

Már egész ügyesen lépeget, és egyre magabiztosabban áll meg a lábán egyedül.

Igyekszem most már rendszeresebben jelentkezni, készül már a beszámoló a kalandjainkról is a nagyszülőkkel. Addig is sok puszi mindenkinek, sok szeretettel gondolunk rátok.

Lehetetlen behozni a lemaradást, így különleges eseményekről fogok most már csak írni.

Tehát, bejelentkeztünk családilag a helyi orvoshoz. Itt van egy rendelő kb 5 percre, úgyhogy nagyon szerencsés helyen vagyunk. Ki kellett tölteni egy-egy papírt fejenként az adatokkal, majd egy nővérhez bementünk, ahol megnézték a vérnyomásunkat (Ákosnak meg nekem) testsúlyt, illetve felírták az adatokat, volt -e betegségünk, milyen betegségek fordultak elő a családban, és kb. ennyi. Nagy megkönnyebbülés, hogy itt semmi papírt nem kértek, nem kellett munkáltatói igazolás, vagy lakcímet igazoló névreszóló aranykeretes okirat. Az alap ellátás mindenkinek ingyen van, aki itt lakik, akár angol, akár nem, akár van munkája, akár nincs. Tehát, ez mindenesetre nagyon egyszerűen zajlott, most már akár betegek is lehetünk. :)

Barnabással csütörtökön mentünk be, akkor van csecsemő tanácsadás (baby clinic) ott egy védőnővel beszéltünk (itt health visitornak hívják) nagyon aranyos volt, mondta, majd kijönnek látogatni néhány héten belül, meg küldenek papírt, milyen játszócsoportok, meg kisgyereknek való lehetőségek vannak. Megmérték Barnabást is, 1180g (majdnem 12 kiló!) meg 82 cm volt, úgyhogy nem kell aggódni, növöget rendesen. Átnézték, hogy milyen oltásokat kapott Magyarországon, és gyorsan meg is kapott 3-at, amit itt szoktak egy éves korban beadni, mondták, a többi kb ugyanaz, mint itt. Szegény Barnabás nagyon hősiesen viselte a 3 oltást, az elsőt még fel se vette, a másodiknál már kezdte sejteni, hogy itt ezek nem viccelnek, a harmadiknál meg már sírt, de szerencsére hamar megnyugodott, meg nagyon ügyes volt a nővér, sitty-sutty beadta, gyorsan elmúlt. Szerencsére nem lett semmi baja, nem lázasodott be, nem lett kiütéses, úgyhogy minden rendben. Ma mentünk vissza időpontra egy orvoshoz. (itt csak időpontra lehet menni, ami nem baj, mert így sosincs tömeg, és nem kell órákat várni a rendelőben beteg köhécselő emberekkel körülvéve) Megnézte a vérképét, amit még Magyarországon csináltak, ahol is kiderült, hogy Barnabás vérszegény (bár nem éppen olyannak néz ki) megmutattam, hogy milyen gyógyszereket kellett szednie, és holnap kell visszamenni, akkor megint vért vesznek tőle, hogy kiderüljön, vikerült -e a vashiányt pótolni. Nagyon aranyos volt a doktor bácsi, írt fel receptre egy krémet, amivel majd be kell kenni 1 órával előtte Barnabás karját, hogy ne fájjon annyira. Ki is váltottuk a receptet, ahol is kiderült, gyerekeknek a receptre írt orvosságokért nem kell fizetni. (na, csak kolbászból van a kerítés mi?)

Reméljük, szegénykém ezt is túléli, és, ha minden igaz, akkor ezzel végeztünk is, majd 2 éves korában van ellenőrző vizsgálat, hogy hogyan fejlődik, a következő oltás csak 3 és fél évesen van.

Szóval, nagyon szimpatikus a rendelő, nem csempézett, kórházszagú, hanem szőnyeges, kellemes váróterem, eddig sosem volt ott 2 embernél több, aki várakozott, és mindenki nagyon kedves volt velünk.

Nos, eltelt egy újabb hét, én meg borzalmasan lusta voltam, de most igyekszem bepótolni a lemaradást. Rengeteg mesélnivaló van, csak ugye akkor érek rá, mikor Barnabás alszik, és néha én is inkább lustálkodom. :)

A legérdekesebb hír, egy hete nem esett az eső, nagyon jó idő van, minden nap süt a nap. Tegnap kifejezetten melegem volt, mikor mentünk sétálni, és Barnabás is csak egy rövid ujjúban volt.

A múlt hétvége hosszú hétvége volt, a hétfő is szabadnap volt (kicsit késve, 30-án ünnepelték aug. 20-át, de nem reklamáltunk) jól ki is használtuk a hétvégét. Szombaton érkezett meg a maradék bútor, meg egyéb. Délelőtt jött az új mosógép, amit Ákos nagy szenvedések árán beüzemelt. Kiderült, a konyhai padlószőnyeg alatt linóleum van, és olyan sebtében rakhatták le, mert találtunk még néhány Monopoly házat is a szőnyeg alatt. Mindenesetre beszenvedtük a mosógépet, ami nagyon szuper, kiírja, hogy meddig tart a mosás, és ami a legfontosabb, van rajta gyerekzár, úgyhogy Barnabás tekergetheti meg nyomkodhatja nyugodtan, nem tud elállítani semmit. Természetesen ez is elöltöltős (még nem is láttam itt felültöltős mosógépet árulni, lehet, az milliókba kerül) úgyhogy jó szórakozást nyújt a mosás, meg főleg a centrifugálás.

Délután jött meg a számítógépes szék (amire már szintén nagy szükség volt, főleg, miután eltörtem a felhozott kerti műanyag széket, és a földön ülve kellett netezni) a kerti asztal és szék szett (előrelátóan Ákos fémből készült összecsukhatót vett, nehogy valami gond legyen, nagyon szép, fehér) meg a kenyérpirító, illetve még egy biztonsági fém rács a lépcső tetejére.

Gáborék elmentek autót nézni, és hoztak nekünk a szomszéd városba lévő Jysk-ből egy fenyő étkezőasztalt 4 székkel, ami ugyanolyan, mint amink volt Szegeden. Ez volt a legolcsóbb, meg legalább ezt már tudjuk, hogy kell összeszerelni. :) Szóval a szombatot szerelgetéssel töltöttük, de most már kezd elég jól kinézni a lakás, meg az étkezőasztal is nagyon kellett már, az a nappaliba került.

Vasárnap elmentünk Barnabással a közeli templomba misére. Az előkelő Canterbury Szt. Tamás és az Angol Mártírok nevet viseli. Mint kiderült, egy oldalsó teremben a mise első felén van gyerekeknek tartott foglalkozás, amire be is mentünk Barnabással (aki ugye nyilván nem aludt el míg odaértünk, és feltétlen rohangásznivaló kedve támadt) majd a mise második felére lehetett visszamenni a templomba, ahol egy nagy sarok el van kerítve gyereksaroknak, ahol van csomó könyv, játék, lehet rajzolni. Barnabás tehát a szent áhítatot firkálással meg mászkálással töltötte, de nagyon élveztük. Ja, természetesen padlószőnyeg van a templomban majdnem mindenütt, pedig jó régi templomnak néz ki. Nem tudom, de itt eléggé mánia  a padlószőnyeg. Nem tudom, említettem -e már, hogy a konyhánkban is az van? :)

Hétfőn Edina és Gábor jött vendégségbe, mivel szépen sütött a nap, ezért ki is próbáltuk a kerti asztalt, székeket, jól elbeszélgettünk, aztán lasange-ét csináltam, mindenki jól belakott, Gáborék haza is mentek pihenni, mi is lustálkodtunk egész este.

Kedden aztán visszatértünk a dolgos hétköznapokba. Mivel a hűtő még mindig nem működött átjött a főbérlőnk délután, megnézte, majd este elvitte. Szerencsére nagyon gyorsan intézkedett, szerdán már jött is az új hűtővel, a másik úgy elromlott, hogy nem is lehet megjavítani. Szóval megint van hűtőnk, ez is jó, fagyasztó is van. Kicsit talán kisebb, mint a másik, de teljesen megfelel a célnak.

Kedden bementünk még Edinával a városba kicsit mászkálni meg intézkedni. Van egy szép nagy park a folyó partján, oda elsétáltunk, nagyon szépen sütött a nap, ott leheveredtünk a fűbe, meguzsonnáztunk. Jót nevettem Barnabáson, mert ugyan mondtam neki, hogy arra rohangálhat, amerre csak akar (Edina figyelmeztetett, hogy ezt talán egy év múlva nem fogom már ilyen bátran kijelenteni) de nem ment tőlünk egy méternél messzebb. Nagyon jó volt a napon heverészni, kicsit feltöltődtünk D vitaminnal.

Szerda és a csütörtök is eltelt, nagyon szép napsütéssel, voltunk bevásárolni zöldségeket, salátát, jókat játszótereztünk Barnabással, és ma is ragyogó napsütéses nap van, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, meddig fog ez a jó idő tartani, de remélem, még sokáig. Mindenesetre kihasználjuk, ameddig lehet, és minél többet kint vagyunk a jó levegőn.

Ja, hihetetlen, hogy máris szeptember van, itt is elkezdődött a tanítás, egyre több egyenruhás gyereket látni, amint jönnek haza az iskolából.

Hétfőről nincs sok mindent mesélni, egész nap ömlött az eső, - úgy tűnik, be akarta hozni a hétvégi jó idő lemaradásait- itthon csücsültünk Barnabással, játszottunk, lustálkodtunk.

Kedden aztán felgyorsultak az események. Azzal kezdtem, hogy eltörtem egy bögrét, majd ráültem a számítógéphez felhozott műanyag kerti székre, és azt is eltörtem. Jó kezdetek, mi? Délelőttre szerencsére úgy tűnt, hogy jó idő lesz, úgyhogy Gábor Edinával jött reggel, és miután a fiúk elmentek dolgozni, mi besétáltunk a városba. Vettem szép díszpárnát a kanapéra, meg szokásos ezer féle apróságot még. Sajnos, mindig eszembe jut, hogy még ez is kell, meg az is kell. Barnabásnak is jó napja volt, a piacon vettünk neki két traktort, aminek furfangosan csak sikerült lealkudni az árát. (így a kettő együtt volt 8 font, amúgy eredetileg 16 font lett volna csak az egyik, ha boltban vesszük) az egyik egy kék traktor utánfutóval, amin van két tehén, ez beszél, illetve berreg és világít is, ha különböző helyeken nyomkodjuk. A másik egy piros traktor zöld utánfutóval (ezt nem lehet szétszedni) az utánfutón, ha toljuk, akkor egy malacfej bukkan ki egy szénakazalból. Ez is berreg, beszél, meg még énekel is. Barnabás nagyon szereti, még nem untuk meg egyelőre a zenélést, de lehet azért egy idő múlva ez is véletlen el fogja veszíteni az elemeket. Sajnos, mikor az első boltból kijöttünk, újra el kezdett ömleni az eső, így zuhogó esőben, viharos szélben haladtunk tovább. Ez ugye azzal a következménnyel is járt, hogy kénytelenek voltunk hosszabb időt tölteni a fedett boltokban, nehogy szegény Barnabáska megázzon

Azért elállt egy idő után az eső, és kisütött a nap is. Elintéztünk Edina adópapíros dolgát is ( ez volt ugye az eredeti célja a városba menésnek) majd hazajöttünk. Barnabás jól beebédelt, és majdnem 1 órát aludt a nagy izgalmak hatására. Este pizzát sütöttem, fáradtságra hivatkozva, de szerencsére Ákos nem reklamált.

Szerdán délelőtt elmentünk Barnabással egy közeli Sainsbury’s boltba, felmérni a terepet. Ez úgymond az elit angol szupermarket. Nagyrészt idős angolok vásárolgattak, és ugye az árakon is meglátszott, hogy nagyobbra tartják magukat holmi tesconál. Pl egy paprika, ami az asdában 30 penny, az itt 60 penny, egy adag hús az asdában 4 font, itt 5 font. Szóval minden drágább volt valamivel, úgyhogy nem is vettünk sok mindent, csak egy kis szőlőt, meg epret. Délután kezdődött a szenvedés, ugyanis, szokásos időben letettem Barnabást aludni, aki szívszaggató ordításba kezdett, amit én bírtam keményen, majd 10 percig, aztán kivettem. Ezt eljátszottuk még háromszor fél-egy órás időközönként, aztán már nem bírta az idegrendszerem tovább, így maradtunk a nem alvásnál. Csak ugye az volt a baj, hogy már annyira fáradt volt Barnabás, hogy nem tudtam pl mosogatni, vagy főzni, mert egyből jött kétségbeesetten, kapaszkodott a lábamba, hogy vegyem fel. Nem baj, azt is túléltük valahogy, miután jött Ákos, és Barnabás elaludt gyorsan egy kis pirított bacont csináltam tükörtojással, szegény Ákos ez ellen sem reklamált, hanem jól befalta mind.

Csütörtökön nagyon jó idő volt, egész nap sütött a nap, úgyhogy gyorsan ki is mostam az ágyneműket. Délelőtt itthon voltunk, majd miután Barnabás szunyált egyet, elindultunk a városba a Jobcentre-be, hogy nekem is elintézzük a Naqtional Insurance (azaz biztosítási) kártyát. Nagyon gyorsan ment a dolog, az útlevelet, meg a személyit kellett odaadni, kérdezett még néhány adatot, majd lemásolta az iratokat, kb. 10 perc alatt készen is volt. Barnabás nagyon aranyosan elüldögélt a babakocsijában, meg is jegyezte az ügyintéző úr, hogy milyen rendes ez a gyerek, ma már volt nála két másik család, azok gyerekei majd szétszedték a termet. Reméltem, ezek után már nem mutatja ki Barnabás a foga fehérjét, de szerencsére nagyon jó volt. Miután mindent aláírtam, elindultunk sétálgatni, vettünk Barnabásnak ennivalót meg fogkefét, meg poharat. (nem tudom, Ákos meddig tolerálja még, hogy költjük a vérrel verejtékkel megkeresett pénzét) A délután további részét itthon töltöttük. Barnabás olyan 5 körül próbáltam letenni aludni, de nem volt hajlandó, én meg okolva a tegnapi napból ( mikor is ugye ő 3x 10 percet, én 1x 10 percet bőgött) nem erőltettem. Vidáman vártuk Ákost, és most a főzést is meg tudtam oldani valahogy (szuperül lehet egy kézzel is hagymát vágni, meg Barnabással együtt krumplit pucolni, amúgy nagyon érdeklődve dobálgatta szanaszét a lehámozott krumpli héjakat) úgyhogy ezúttal sikerült megfőzni a finom brassóit, amiből szintén jól belaktunk.

Ma reggel is nagyon szép napsütésre ébredtünk, Barnabás kivételesen mindent megevett a reggelijéből, a tegnapi mókából tanulva együtt meghámoztunk egy csomó répát, meg sütőtököt, amit feltettem főni, már olyan régóta ígérgetem mindig, csak sose volt alkalmam. Még egy mosást is kiteregettünk együtt. (szép lassan mindent eltávolítok az udvarról, amivel nagyon szeret játszani, de nem szabad. pl egy vízzel teli vödröt, minek jó rozsdás, nyálkás füle van, ebben Barnabás nagyon szeretett pacsálni. Azért marad így is szórakozása, szívesen söpröget, a szelektív hulladékgyűjtésre való dobozokat is örömmel pakolgatja) Most elvileg alszik, de azért még hallom, hogy magyaráz valamit néha a szobájából, amíg én irkálok, de remélem, elnyomja az álom hamar. A lényeg, hogy nem ordít.

Ma sok mindent lehet majd főzni, ugyanis észrevettem (szerencsére) hogy valami miatt a fagyasztónk felmondta a szolgálatot, és minden, ami benne volt szépen kiolvadt, úgyhogy aki éhes, jöjjön, ma nagy vacsorát rendezünk, van még 4 kicsi 1 nagy pizza, 8 szelet hús, 2 doboz darált hús, 1 nagy lapocka, rántott hal, meg bacon. Nem is tudom még, mit fogok ezzel a sok mindennel kezdeni, de valamiképpen megsütni muszáj lesz, maximum ezt esszük Gáborékkal egész hétvégén.

Szándékomban áll az ügyintézések kálváriájáról is mesélni, de most egyelőre ennyi, a többit meg várjátok tűkön ülve.

Ezen a hétvégén, ismét kivételesen szép időnk volt, nagyon sokat sütött a nap, nem esett az eső, kellemes tavaszias szellő fújdogált, úgyhogy minden szempontból elégedettek lehetünk.

Szombaton fölkeltünk, megreggeliztünk, majd hagytuk Ákos kicsit pihenni, és számítógépezni, és Barnabással elindultunk be a városba, venni neki jó sok zöldséget, hogy ehessen finom főzelékeket. Egy eddig ismeretlen útvonalon mentünk, ami az egyetem mellett haladt a belváros felé. Most lehetett beiratkozás, mert nagyon sok fiatal 18 éves forma jött-ment izgatottan a szüleivel mindenféle papírkupacokat szorongatva. Jaj, de régen is volt, mikor én mentem izgatottan a szüleimmel beiratkozni. Most meg, már vénen, mint az országút gondolkodom azon, hogy 18 éves gyerekeknek tituláljam –e a friss egyetemistákat.

Beérve a városba, felfedeztük, hogy nagyon jó úton jöttünk, mert pont volt egy kirakodóvásár jellegű termelői piac, kis sátrakban árultak mindenféle terményt, sajtot, húsokat, zöldségeket. Lehetett (volna) kígyót simogatni, láttunk baglyokat, meg lovaskocsit. A lovak nagyon tetszettek Barnabásnak, a sok embert is érdeklődve nézte. Az egyik standon ingyen Preston Proud feliratos pólókat osztogattak, egy adatlapot kellett kitölteni email címmel, úgyhogy gyorsan kértünk Ákosnak is, meg Gábornak, Edinának (az ő lapjukra már hamis email címet kreáltam, remélem, nem fognak emiatt kiátkozni a városból). Elmentünk az Aldiba, mindenféle finom zöldségeket, salátát vettem, hogy Barnabásnak is lehessen már házi készítésű finomságokat ebédelnie, majd hazasétáltunk. Élveztük a napot és a semmittevést hármasban. Edina 4-re ment dolgozni, utána eljött Gábor, és elvitt engem az Asdába, Ákos itthon maradt Barnabással (majd alszanak ők jót ketten). Jól bevásároltam mindenből, mi szem-szájnak ingere, feltöltöttem a készleteket, kivételesen nem költöttem olyan sokat Ákos vérrel verítékkel megkeresett pénzéből. Itthon persze kiderült, Ákos aludt volna jót, el is szundított többször, de Barnabásnak esze ágában se volt, úgyhogy szegénynek nem volt egy nagy pihenés.

Vasárnap kényelmesen szundikáltunk egészen fél 8-ig (!) (hihetetlen sokáig nem?) majd megreggeliztünk (Barnabás a finom tejes-rizses-gabonás pépjét, én a tegnapi maradék spagessit, Ákos meg egy kevés chipset, mondván, úgyis jön értünk Gábor korán, és Edina főztjét ebédeljük. Így is lett, bár nem annyira korán jött Gábor, mint ígérte, bár ők kicsit tovább aludtak (még a rossz ágyuk ellenére is) tekintve, hogy Edina hajnali fél 2-ig dolgozott, utána meg még ki tudja, mikor tudtak elaludni. Szóval, Barnabás fél 11 körül elszundikált, és aludt majdnem fél 1-ig, Gábor értünk jött olyan dél körül, majd, miután a kis álomszuszék felébredt, elmentünk hozzájuk, ahol meg is ebédeltünk. Nagyon finom tárkonyos zöldbableves volt, és marhapörkölt yorkshire puddinggal (ez a yorkshire pudding a neve ellenére nem édes, hanem sós tésztából készült kis kosárka szerű, amit sültekhez szoktak feltálalni, belecsorgatni a sültszószt, nagyon finom volt a pörkölthöz is)  szokás szerint minden tökéletes volt, még Barnabás is örömmel kóstolgatta a finom fogásokat.

Ebéd után nem volt pihenő (Gábortól idézek: „Ülni Pistáéknál is lehet!” ) elindultunk Pistához, meg a feleségéhez, ahova 1-re voltunk hivatalosak vendégségbe. Nagyon szép házuk van, nem messze Gáboréktól, úgyhogy sétáltunk oda, így kicsit az ebédet is sikerült lemozogni. Pistáéknál jól elbeszélgettünk, a felesége angol ugyan, de elég sokat tud magyarul beszélni, meg meg is ért. Nagyon tetszett neki Barnabás, akinek nagyon tetszett a lakásuk, rengeteg pakolható, fogdosható érdekes holmijuk volt (pl ékszeres láda az üveg dohányzóasztal tetején, mindenféle porcelán szobrocskák az ablakpárkányon, törékeny tálkák, dobozkák az asztal alsó polcán, valamint volt egy papagájuk is, ami szintén nagyon tetszett Barnabásnak). Itt is kaptunk finomat enni, (hivatalos megnevezése az étkezésnek: tea, bár nem tudtuk az 5 órát megvárni, mert Edina 4-re ment dolgozni) volt finom zsemle, felvágott, tojás, saláták, virslis, uborkás falatkák, minden, ami szem, szájnak ingere, meg sütit is kaptunk.

Úgyhogy, jól belaktunk, majd visszasétáltunk Gáborékhoz, ő elvitte Edinát dolgozni, minket meg hazahozott. A délután további része kellemes lustálkodással és játékkal telt, még mostunk egyet Barnabással, aki megint ügyes „kimászósat” kakilt. Nagyon élvezi amúgy a mosást, hogy láthatja a ruhákat forogni körbe-körbe. Kedvence azonban még mindig a lábosok, tepsik kipakolása a konyhaszekrényből.

Estére azért csak megéheztünk, úgyhogy kellett még pizzát sütni gyorsan, de az is nagyon jó lett, szóval megnyugodva hajthattuk álomra a fejünket. J

Csütörtök. (most már, ami kimaradt az előző napokból, az a feledés homályába fog merülni, de sebaj, ami fontos, azt leírtam)

Reggel fél 9 körül ébredt Barnabás, felöltöztünk, összekészültünk, és bementünk a városba. Először is a tanácsi lakással intézkedtünk. Az interneten már bejelentkeztünk, de személyesen is be kell menni "élesíteni" a jelentkezést, és kapunk majd felhasználó jelszót, amivel lehet nézegetni a neten, hogy milyen lakások vannak. Ami tetszik, fel lehet rá iratkozni, és a rászorultságtól, illetve a bejelentkezéstől eltelt idő függvényében rangsorolnak. Eleinte mondjuk, egy lakásnál vagy az ötvenedik. Az első jelentkezőnek felajánlják a lakást, ha nem kell neki, jön a második stb. Így idővel mindenki előre lép a rangsorban, és abban reménykedünk, mire lejár itt a hat hónapra kötött szerződés, addigra annyira előre jutunk, hogy kaphatunk tanácsi lakást, aminek a fő előnye az, hogy majdnem fele annyiba kerül, mint egy magánszemélytől bérelt.

Miután ezt elintéztük, elmentünk a bankba, és beváltottuk végre az euróinkat, betettük biztos őrizetbe, majd átutaltuk Edinának a sok pénzt, amivel tartoztunk nekik. Próbáltuk közössé tenni Ákos számláját, de kellene hozzá valami levél, ami az én nevemre jött, ugyhogy ezzel még várni kell, de nem baj, szerencsére (Ákosnak inkább sajnálatos módon) itt senki sem nézi, hogy milyen bankkkártyával fizetsz, ugyhogy addig is használhatom az övét.

Miután mindennel végeztünk, Gábor felvette Ákost, és elvitte dolgozni, mi még Barnabással elmentünk a Jobcentre-be, ahol az Insurance (TAJ) kártyát lehet intézni, adtak egy telefonszámot, ahol időpontot kérhetek, ez meg is történt, majd 26-án kell bemenni intézkedni.

Barnabás ebéd után aludt egy jó órát (szerencsére, a félórás alvások ideje úgy néz ki, lejárt, megszokta, hogy az ágyában alszik, és általában 1 órát sikerül, néha van, hogy másfelet is) majd eljátszottunk a szuper játékaival. A "laptopján" amin mindenféle izgalmas hangokat lehet hallani, ha különböző figurákat nyomkod vagy huzogat, van egy dob is, amit megpörgetve dobolás hangot lehet hallani. Ezt nagyon szereti mozgatni, és ha meghallja a ritmusos dobolást, egyből elkezd rá "diszkózni", vagyis mozog előre-hátra.

Délután kimentünk a játszótérre, ami tőlünk kb 2 perc sétára van, és mindketten nagyon élvezzük. Barnabás hintázott, majd a mászókán mászott körbe-körbe, és a fémy csőbe is bemert már menni, nagyon élvezte, ha a másik végén bekukucskáltam, és vigyorogva tepert négykézláb.

Nagyon nemzetközi volt a játszótér népessége, egy lengyel meg egy észt anyuka beszélte meg angolul, hogy kinek hogyan beszél az anyanyelvén, illetve angolul a gyereke, volt néhány indiai, illetve pakisztáni család, épp a sokszínűségen töprengtem, mikor hallottam, hogy egy lány magyarul beszél a kislányához. Kivételesen volt bátorságom megszólítani, kiderült, az unokahuga a kislány, ők is nemrég jöttek ki Angliába, és költöztek a környékre. Jó volt kicsit szóbaelegyedni valakivel.

Fél 5 körül elkezdett szemerkélni az eső (amugy meglepően jó idő volt az elmúlt napokban, sok napsütéssel és kevés esővel) ugyhogy hazajöttünk Barnabással. Vacsorára rántott halat meg csirkét sütöttem rizzsel, nagyon hamar meg is volt (szerencsére mirelit, ugyhogy büszkélkedhetek a gyorsasággal) majd megjött Ákos, aki hozott egy csomó fagyasztható pizzát, az egyis ismerős magyar fiú egy pizzériában dolgozik, és tőle vettek asszem 8 közepes meg 20 kicsi pizzát talán 7 fontért, ugyhogy ma este azt hiszem, pizzázni fogunk.

Este Barnabás gond nélkül elaludt, szerencsére ezzel sem szokott probléma lenni, a fürdést is nagyon szereti már, élvezettel kergeti a különböző tusfürdős meg samponos flakonokat a nagy kádban, most még egy autót is tengeralattjáróvá tett, és azt tologatta föl-le.

Mi még megvacsoráztunk Ákossal, majd egy kis Jóbarátok nézés után nyugovóra hajtottuk fejünket. Jó, hogy van ágy a szobában, csak sajnos nem valami kényelmes, rugós matras van rajta, és eléggé érezni már a rugókat, mondhatni bele is állnak az ember hátába néha, de majd hétvégén körülnézünk, lehet -e kapni sokkal jobbat nem túl drágán, mert Ákosnak is nagyon fontos, hogy ki tudja magát pihenni, ha már egész nap keményen hajtja magát, hogy mi tudjunk költekezni.

Ja, rendeltünk végül is még egy mosógépet is, mert ami itt van, az nem túl jó. Mos 40 fokon, kb 10 percig, majd leszivattyúzza a vizet, ilyen régebbi fajta, tekerős beállító van rajta, mikor az az öblítéshez fordul, akkor nem csinál semmit, úgyhogy úgy néz ki a mosás, odatekerem 40 fokos mosáshoz, öntök be mosószert, kimossa a ruhákat, újra odatekerem a 40 fokhoz, akkor mosószer nélkül, öblítés, újra odatekerem a mosáshoz, teszek be öblítőt a mosószer helyére, akkor öblít, majd odatekerem a centrifugához, akkor centrifugál. Szóval, nem túl automata, de még mindig jobb, mintha kézzel kéne mosni. Mindenesetre, akciósan vettünk mosógépet és néhány héten belül elvileg ideszállítják.

Na, van internetünk! juhuu juhuu! :)

Most már talán kis időm is van, hogy ezt a rengeteg történést leírjam, és megnyugtassak mindekit, hogy még élünk.

Tehát pénteken hagytam abba azt hiszem. Délután Gábor áthozott az új lakásba, és nekiálltunk a takarításnak, ő porszívózott, én pedig a konyhában a szekrények belsejéből, meg a tűzhelyről próbáltam lesikálni a kitudja mikori rászáradt zsírréteget. Elég "élvezetes" munka volt, pont szülinapra való, de sebaj, örömmel csináltuk, hogy minden szép legyen. Azért az oldódó ezeréves zsír szaga elég kellemetlen. Majd a nappalit is kitakarítottam, hátha ott is jobb szagok lesznek, mert az egész alsó szintet belengte a millió éves padlószőnyegbe poshadt meghatárpzhatatlan ázott kutya, zsír, penész, nemtudom még milyen szagok.

Este Gábor meg Edina nagyon aranyosak voltak, kaptam tőlük egy nagyon finom csokitortát, meg egy gyönyörű orchideát, hogy a lakás dísze lehessen. Nagyon örültem neki.

Szombaton nekiláttunk a pakolásnak, összerámolásnak. Végül is, elég hamar 2 és fél fuvarból sikerült megoldani, bár a Gáboréknál hagyott csatatérbe inkább nem gondoltam bele (minden, amit Barnabás eltüntetett vagy tönkretett, Pl. letörte Edina elefántos szobrának az ormányát)

A szombat további része pakolással telt, meg rendezkedéssel, de nagyon jó volt az első ittöltött éjszakánk, Ákos fel is tudta egyből a számítógépet tenni, mert pont kifogtak Gáborral a bolhapiacon egy jó ajánlatot, és vettek egy számítógép asztalt csak 15 fontért.

ez a konyha

a szépen berendezett nappalink

az elmaradhatatlan festményeinkkel

meg persze máris tele Barnabás cuccaival

Ja, majdnem elfelejtettem, persze volt még egy hatalmas bevásárlásunk is az Asdában, alig fértünk be szegény Gábor autójába, azt, hogy mennyit kölöttünk (inkább költöttem, szegény Ákos, csak bólogatott megadóan, persze, jó lesz az a fűszertartó, igen, megveheted még azt a nagy lábast is stb...) le sem merem írni, de azért még így sem kölöttük el Ákos heti fizetését.

Vasárnap Edina kapott egy bónusz szabadnapot, miután panaszkodott, hogy amióta ott dolgozik, nem volt egy szabad hétvégéje sem, egyetlen vasárnap kivételével minden hétvégén dolgozott. Úgyhogy, mi folytattuk a rendezkedést, Gáborék elmentek kirándulgatni, valami tóparton pihengettek, szerencsére nagyon jó idő volt.

Délutánra kész is lett minden, ugyhogy pihenhettünk volna mi is, csak ugye Barnabás meg beteg volt.

ez még Gáboréknál

Pénteken még volt kis láza délutánra felment, adtam neki paracetamolt, amit az itteni gyógyszerész ajánlott, szombaton már nem volt hőemelkedése sem, de azért még egy kis gyógyszert kapott megelőzés céljából, és már se szombaton se vasárnap nem ment fel a hőmérséklete, viszont szépen kipöttyösödött. A fején, nyakán meg a törzsén lett rengeteg piros folt, nyilvánvalóan allergiás kiütés. Két dolog lehetett, vagy a paracetamol (ilyet még nem kapott) vagy a tejpor, mit reggel, este iszik, mert pont pénteken váltottunk egyel nagyobb fokozatba, az 1 év fölöttieknek való tejport kapta már. Mindenesetre nem akartunk kockáztatni, ugyhogy még vasárnap elszaladtam, és vettem más márkájú tejport, és el is múltak a kiütései. Hétfőn még látszódott valamennyire, de keddre már nem volt semmi. Majd 1-2 hét múlva megint kap a régi fajta tejből, és akkor kiderül, ha megint kiütéses lesz, akkor azzal volt a baj, ha nem, akkor a gyógyszerrel.

Szerencsére, azóta minden rendben, az étvágya is visszatért, és jókedvű, élvezi nagyon az új lakást, főleg, hogy mászhat a lépcsőn, meg jó sok helye van rohangászni.

Hétfőn Edina nem dolgozott, átjött hozzánk látogatóba, elmentünk a közeli játszótérre, ami nagyon jó, van szuper babahinta, meg babamászóka is, Barnabás nagyon élvezte, majd kicsit sétáltunk a parkban.

csak, hogy elhiggyétek a hihetetlent, sütött a nap

Délután meg a városba mentünk be, még mindenféle apróságokat vásárolni. Vettek nekünk vasárnap az Ikeában függönyt (itt nagyon nehéz nem sötétítő, hanem átlátszó függönyt kapni, az angolokat nem szokta zavarni, hogy bárki bebámul a lakásukba, de galád módon minket zavar) és ahhoz vettünk rudat, amire majd fel lehet szerelni.

Nagy nehezen sikerült is felszerelnem, már csak szerdán, mert a rúdhoz adott csavart nem lehet becsavarni a műanyag ablakba, másnap vettem feltapasztható tartót, de ugye, amit fel lehet ragasztani, az le is eshet egyből, szóval, ezzel is megvolt a mulatságom, mire sikerült.

Kedden itthon rendezkedtünk Barnabással, csináltam rakott krumplit (szerencsére eljátszadozott közben a lábosok, serpenyők ki-be pakolásával) majd délután elmentünk Edinához. Ismét belegondoltam, mekkora áldozat volt tőle, hogy ott táborozhattunk nála, eleve már Ákos ott volt 2 hónapig, majd mi is beköltöztünk a rengeteg cuccal, meg mindennel. Most kb 3x akkorának tűnik a lakás, és nyilván gyönyörű rend volt, minden a helyén, nincs elszórva semmi, mint még Barnabás idején, szóval nem is tudom még, mivel fogjuk meghálálni neki ezt a nagy áldozatot.

Miután kicsit körbenéztünk, elmentünk vásárolni az Asdába. (ó, csak egy-két apróság kell, elfogyott a tejföl, más nem is, de ha már itt vagyunk, akkor vegyünk teát, sütit, kenyeret, felvágottat, husit, stb stb, szóval jól felpakolt babakocsival jöttünk haza a végén.) Edina is eljött hozzánk, majd megvacsoráztunk, miután megjöttek a fiúk, eléggé ízlett nekik a rakott krumplim szerencsére, nem akartam volna szégyenben maradni.

 Na, fel is ébredt Barnabás, ugyhogy majd este folytatom, addig is, szép napot mindenkinek.

 Először is nagyon szépen köszönjük az évfordulós jókívánságokat, nagyon aranyosak vagytok.

Másodszor elnézést a késedelemért, de annyi minden történt, nem nagyon volt időm leülni és írogatni.

Tehát. Szerdán azzal kezdtük a reggelt, hogy Barnabás enyhe lázzal ébredt (38.1)  úgy látszik, csak sikerült megfázítani az esőben, szélben, nyirkos időben. De elég jó kedve volt, úgyhogy mindannyian felkerekedtünk és elmentünk a Kingswood ügynökséghez. Odaadtuk az adatlapot, átolvastuk a szerződést, mindenféle fontos dolog volt benne. (pl. a kedvencem, a bérlőnek kötelessége kéthavonta egyszer lemosni az ablakokat kívül-belül :) )

Ákos aláírt mindent, amit az orra alá dugtunk, és már mehettünk is a lakáshoz. Szerencsére gyorsan folyt ez a dolog, úgyhogy még belefért az időbe, hogy mindenki eljöjjön. A lakásnál az ügynök átnézte, mi minden van, leltárat készített a berendezésről, addig mi körbenéztünk, hogy minden rendben van -e. Kipróbáltuk a bojlert, nem volt meleg víz, kicsit megijedtünk, de mikor a gáztűzhely sem működött, rájöttünk, hogy talán nincs gáz. Így is volt, itt olyan a gáz, hogy egy telefonkártya szerű kártya van hozzá, arra sok boltban lehet pénzt feltölteni, majd betenni a gázórába, és ameddig az a pénz tart, addig van gáz, ha elfogy, elzárják. Mindenesetre minden rendben volt, így megkaphattuk a kulcsokat, majd hazahoztak minket Barnabással, aztán mindenki más ment dolgozni.

A nap további része izgalmas tervezéssel telhetett volna, csak sajnos Barnabásnak jól felment a láza 39 fok körülire, így én ezzel töltöttem a délutánt, lázcsillapító kúpok, finom narancsízű nurofen, hűtőfürdő körforgásában, sajnos úgy tűnt, semmi sem használ, de aztán estefelé majdnem egy órán keresztül ringattam bepriznicelve hűvös vizes lepedőbe, és az valamennyire levitte a lázat, meg Barnabás is nyugodtabb lett, én meg vizesebb. :)

Este hazajött mindenki a munkából, szegény Edina még nekiállt almás palacsintát sütni, ami szokás szerint nagyon finomra sikerült, majd nyugovóra tértünk. Barnabás olyan fél5 körül fölébredt, ivott tejet, majd 5 körül megint sírdogált, de aztán reggelig aludt. Reggelre lement a láza, épphogy csak 37 fok volt, úgyhogy felkerekedtünk és elmentünk az első ügynökséghez MV Gáborral meg Ákossal, hogy az oda befizetett 150 fontot visszakérjük, miután az utolsó pillanatban visszaléptek a lakásbérléstől. Nagyon kedves hölgy volt ott, dehát persze ő nem tudja nekünk visszafizetni a pénzt, akitől béreltük volna, annak már írtak, hogy fizesse ki, de még nem fizette ki stb. stb, mindenesetre abban maradtunk, hogy hétfőn felhívom, akkor megmondja, hogy mikor tudnak csekket kiállítani nekünk, de természetesen visszaadják a pénzt. Majd meglátjuk, de azért reménykedünk benne, hogy ezzel se kell már sok időt elvesztegetnünk. 

Fél 11-kor megint munkába indult mindenki, Barnabás kicsit szunyókált, majd nyakunkba vettük a várost, és jól bevásároltunk. Minden létező tisztítószert megvettünk, szemétlapátot, evőeszközt, szivacsot, törlőkendőt, hogy ne legyen akadálya a nagytakarításnak. Majd mindezt elcipelte Barnabás az új lakásba, ahol megebédelt, behoztuk az udvarra a kukát, majd visszaindultunk ide. Akkorra már szegényke kicsit megint nyűgös kezdett lenni, főleg, hogy várni is kellett a buszra, ami 15 percenként jár, de az elsőre nem is fértünk fel, mert már volt rajta két babakocsi. Nem baj, azért hazaértünk, közben el is szunyókált Barnabás.

Itthon megmértem megint a lázát, 39.4 volt, és meg is látszott, sírdogált szegényke, nem akart se enni, se inni. Sajnos a finom narancsos lázcsillapítót már kiköpte, úgyhogy egy kúpot voltam kénytelen adni neki, majd 20 percet szundikált, de utána megint nyugtalan lett. Így délután-este ismét a hideg borogatás, dajkálás jegyében telt. Apáék nyugtattak ezzel, és igazuk van, milyen régen volt, hogy engedte, hogy kézben ringassam hosszú percekig, úgyhogy azért igyekeztem kihasználni a kisbabás perceket, de azért sajnos aggódni is kellett, hogy mi is lesz, hol is van itt orvos, ha komolyra fordulnak a dolgok.

Mire este hazajöttek a dolgozó népek, megint lejjebb ment a láza a 20 perces hűtőfürdőnek köszönhetően, úgyhogy megnyugodva vacsorázhattunk finom marhahús szeleteket héjában sült krumplival. (ez kivételesen az én remekművem volt, ezzel csak kb 5 perc munka volt:)

Éjjel fél 12-körül nagyon sírt szegény Barnabás, csak jó sokára lehetett megnyugtatni, még a finom tejecskéjét se nagyon akarta inni, de aztán csak elaludt. Még hajnalban volt egy kis sírás, de aztán 8-kor teljesen megnyugodva, láztalanul ébredt, jókedvűen.

Ma még nem ment fel a láza, biztos, mert reggel azért elszaladtam a gyógyszertárba, ahol adtak még paracetamolt (állítólag itt mindenre ezt adja először az orvos, akármi baja van az embernek) de még nem kellett kipróbálni. Nagyon remélem, ez egy gyors lefolyású kis megfázás volt.

Mára az új lakásunk (22 Milner Street a cím egyébként, és PR1 6BP az irányítószám, ha valaki rá akar keresni) nagytakarítása a terv, ha Ákosék hazajönnek, akkor én belevágok, olyan nagyon nem koszos, de azért mindenen végig akarok menni egy fertőtlenítővel, meg a konyhára egy jókora sikálás, zsíroldás ráfér. Ha minden igaz, addigra megérkezik az interneten vásárolt porszívó is, úgyhogy semmi akadálya nem lesz a munkának. Szombatra tervezzük a cuccaink áthordását, és ha jól alakulnak a dolgok, akkor a vasárnapot végre kettesben tölthetik majd Gáborék.

Majd még jelentkezem, meg most már fényképeket is csinálok, 

 Tegnap délelőtt felhívtam minden létező még az interneten meghirdetett lakást, egy volt még, ami szabad. 390 fontért havonta, 2 szobás lakás, meg is beszéltem, hogy megnézem 1 előtt. Barnabást itthagytam Edinára, én meg elmentem megnézni a lakást. Nagyon jó helyen volt, egy nagy park sarkánál, 2 hálószoba, csak nagyon kicsi volt. Egyből egy "nappaliba" lépett be az ember,

majd egy folyosó vezetett a konyhába, a folyosóról nyílt a két hálószoba, egy "nagyobb"

meg egy még kisebb. Nagyon aranyos lakás volt, teljesen berendezve, csak tényleg kicsi. Mondta az ügynök (ez ugye egy eddig ismeretlen már nem is tudom hányadik ügynökségnél volt meghirdetve) hogy ők nagyon gyorsan intézik a dolgokat, kb 2 hét.

 Ezután elmentem a Kingswood-nál megbeszélt olcsóbb lakáshoz (ez is 390 havonta) oda jött Edina és Barnabás is. Úgy voltunk vele, ha ez megfelelő (és milyen nagy baja lehetne, hogy ne lenne jó) akkor nem is nézünk tovább, mert olcsó is, meg jó helyen is van, pont útba esne Gábornak a munkába, kb 5 percre van egy nagy Lidl, szóval minden ideális. Amíg vártunk az ügynökre, a szemközti házból kijött egy fiú, hogy tudjuk -e, hogy nem lakik ott senki, mondtuk, hogy az ügynökre várunk, mire mondta, hogy pont holnap fogja kifesteni a lakást. Na, gondoltuk is, de jó, frissen lesz festve. Meg is érkezett az ügynök, kérdezte, mikor is akarunk költözni, mondtuk neki, hogy minél hamarabb, mire mondta, hogy lehet, akkor ez nem lesz jó, mert ide 2-3 hét, mire be lehet költözni, de azért nézzük meg. Megnéztük. Hát, lehet olyan nagy baja egy lakásnak, hogy ne legyen megfelelő. A legjobb szó rá a katasztrofális. Nem is tudom, hogy lakhattak benne emberek eddig.

Tehát minden helyiségben le volt szedve a tapéta, felfedve, hogy minden fal a padlótól a plafonig totál penészes.

A konyhában be volt szakadva a mennyezet, mint kiderült a zuhanyfülke van fölötte, lehet elkezd valaki tusolni, és a konyhában fejezi be.

Azért megnéztük, már csak a borzongás kedvéért, csináltam is néhány képet ízelítőnek.

Ezután elvitt engem az ügynök egy másik házhoz, Edina meg Barnabás hazaindultak, persze, eddigre már szakadt az eső. Először egy olyan házat mutatott meg, ami igaz, hogy 475 font havonta, de talán le tudja vinni 450-re. Teljesen rendbe volt a ház, egy normális nappali, utána egy átmeneti szoba (talán étkező lehetne) felújított konyha, az emeleten két háló, meg egy hihetetlen pici fürdőszoba, a kád kb. babakád méretű. 

Jó, nem rossz, nem rossz, de még megmutatja azt, amir kinéztünk szombaton 425-ért havonta.

Az a ház nagyon szép volt, szokásos belépsz a nappaliba (néhány rissz-rossz fotel)

jó állpotú, bár kicsit idejétmúlt konyha

(mosógép, hűtő van) hátsó kert kövezett, de nagyon szépen néz ki.

Az emeleten normális emberi méretű káddal rendelkező fürdőszoba,

egy kisebb, meg egy nagyobb háló, mindkettőben ágy meg egy kis szekrényke, illetve beépített szekrény.

Megbeszéltük, hogy másnap felhívom, és addig kitaláljuk, hogy kell -e.

Hazafelé indultam, ömlött az eső, persze eszembe jutott, hogy a babakocsiba betettem az esernyőt, nem baj. Edinát felhívtam, de még nem értek haza, vagy 15 percet vártak a buszra az ömlő esőben, (persze olyan buszmegálló volt, ahol nem volt fedett rész) ő meg szegény nem tudta, hogy a babakocsiban van az ernyő, meghát ugye esernyővel egyik kézben nem is lehet tolni a babakocsit. Na, nem baj, jól megáztunk mind, szerencsére onnan jött közvetlen busz ide, úgyhogy hamar itthon voltam én is. Itthon megszárítkoztunk, amint betettem a lábam a házba, elállt az eső, és egész délután sütött a nap (még este 7-kor is) jellemző módon. Vacsorára Edina csinált finom császármorzsát, úgyhogy jól belaktunk, megbeszéltük, hogy ez a legutolsó ház jó lesz, ha sikerül.

 Ma reggel felhívtam az ügynökséget, hogy akkor kell a ház, mondta, menjünk be a papírokkal. Fel is kerekedtünk Edina Barnabás meg én (szegény Edinának a két szabadnapját jól kihasználjuk) és 11-re bementünk az ügynökséghez kis kavargás után (valahogy nem arra akartak menni a buszok, ahová nekünk tökéletes lett volna, de megoldottuk) Odaadtuk Ákos papírjait, lefénymásolta az ügynök, mondta, utaljuk át az első havi lakbért, meg még egy havit foglalónak, kellett fizetni 125 font adminisztrációs díjat, holnap reggel menjünk be Ákossal, hogy aláírja a papírokat, utána odamegyünk a lakáshoz, és át is lehet venni. Hát, ha ez így tényleg így lesz, és nem jön közbe semmi, az nagyon nagyon nagy szerencse lenne. Majd még meglátjuk, most már ugye vannak rossz tapasztalataink, és az ügynök (bár nagyon kedves volt) mindenre a "No problems" kifejezést használta, persze, persze, minden ok lesz, ha miattuk nem jön össze, visszaadják a pénzt, persze persze nincs probléma. :)

Mindenesetre bizakodunk, nagyon jó lenne, ha a hétvégén véglegesen átköltözhetnénk.

Ez a lakás Milner Street 22, nagyon jó helyen van, közvetlen egy hatalmas park mellett, ahol több játszótér is van. Annyi a hátránya, hogy nem esik útba Gábornak a munkába menet, de reménykedünk benne, hogy azért (jó pénzért) hajlandó lesz Ákos kedvéért kis kitérőt tenni. Buszközlekedés is egész jó, van egy járat, ami eljön közvetlen idáig, szóval minden szempontból tökéletes lenne.

Miután ezt elintéztük, bebuszoztunk a városba, és megnyugodva a jól végzett munka tudatával jót vásárolgattunk. Vettünk lepedőket, cipőt nekem, tisztító szereket, meg Edina elintézte a banki átutalást, hogy holnapra meglegyen.

Most még mindig süt a nap, még egy bevásárlást tervezünk délutánra az Asdában, egyelőre Barnabás szundikál. (szegénynek megint borult ugye a napirendje, de remélem, hamarosan már rendezettebb körülményei lesznek)

 Legfrisseb híreink, mai napon, augusztus 8-án Barnabás megtette első önálló lépéseit. Először Ákostól hozzám jött másfél remegő lépéssel, majd odament Gáborhoz, az már volt legalább 4-5 kis lépés is. Majd megpróbáljuk valahogy elkapni és levideózni, és közzétesszük valahol a videót is. 

 Azért csak leírom a normális dolgokat, amik történtek. Tehát, csütörtökön nagyon finom pizzát ettünk, Edina szegény éjjel 1-ig dolgozott, úgyhogy ő csak reggelire kóstolta meg. Szerencsére olyan hatalmasak voltak a pizzák, hogy nem bírtunk velük, így maradt bőven reggelire, meg a fiúk vittek is belőle.

Szóval, péntek délelőtt beszéltem ugye az ingatlanosokkal, majd Barnabással elkísértük Edinát a munkahelyére, ami mellett (véletlenül) rengeteg üzlet van úgyhogy (ha már úgyis ott jártunk) jól körbenéztünk sok helyen, de végül is csak Barnabásnak vettünk a cumisüvegébe cumit, mert a mostani már néha ereszt egy kicsit. Voltunk  egy babaoltban is, de ugye megint eszembe jutott, amíg nem mérem le a kiságyat, hogy mekkora, addig nem tudunk bele matracot venni. Kaptuk ugye a kiságyat, de matracot nem, most Gáborék kanapéjának a párnája van beletéve, így kényelmesen elalszik Barnabás, de azért csak kell egy normális matrac. Mindenesetre a boltban mindig eszembe jut, hogy keressek egy centit, itthon meg elfelejtem. A nagy bevásárlás után hazajöttünk, Barnabás ebédelt finom üveges bébiételt (mág múltkor az Asdában bevásároltunk belőle, az ebéd menüje Speherd's Pie volt, nagyon ízlett neki. Ebéd után kicsit aludt, majd fél 5 körül átjött Pista, kicsit később a fiúk is megérkeztek (pénteken csak 4-ig kell dolgozni) és jól elbeszélgettünk, elsörözgettünk (ez Ákosra vonatkozik:) ) Pistával, ugyhogy el is telt a délután. Majd gyorsan nekiálltam a vacsorának (nem tudom, említettem -e már, milyen magas mércének kellett megfelelnem) és csináltam a finom maradék orgoványi cukkínivel tejfölös cukkínis husit tésztával. Szerencsére mindenkinek ízlett.

Szombat délelőtt ugye mászkálással és intézkedéssel telt, majd úgy elfáradt mindenki, hogy Barnabás ebéd utáni pihenőjében mi is jót szunyáltunk. Edinát 4-re vitte Gábor dolgozni, majd felkerekedtünk, és átautóztunk Cholrey-ba, ahol Gábor régebben lakott, és meglátogattuk a barátait. Nagyon nagyon kedvesek voltak Lajos, a felesége Ildikó, a fiuk Dani, egy másik fiú Felvidékről Erik, meg a barátaik Bandi, a felesége Anikó, a kislányuk Bella (3 hónapos) meg az ő szüleik, meg keresztlányuk voltak ott. A házigazdák nagyon finom grillen sütött csirke és sertés húsokkal tömtek minket, isteni krumplisalátával, Barnabás is jól érezte magát, kapott kindertojást, kekszet, csirkét, mindent mi szem-szájnak ingere. Nagyon jól éreztük magunkat, mindenki, aki ott volt nagyon kedves volt, és jól elbeszélgettünk, mintha mindig is ismertük volna őket. Barnabás fél 9 körül fújt takarodót, akkor haza is indultunk, majd fürdés, cumizás után el is aludt, nem sokkal utána mi is. Kivéve persze Gábort, aki még fennmaradt, és elment Edináért éjjel 1-re a munkába. 

Barnabás olyan izgatott volt, vagy a csoki ártott meg, vagy csak simán kijött a rosszaság, de felénekelt minket éjjel kettő körül, majd 4-5 körül, majd fél 7 körül, végül aztán 8 kor döntött úgy, hogy ennyi alvás már bőven elég volt mindenkinek (főleg szegény Edinának) és itt a reggel. Ma is szép esős-felhős időre ébredtünk, de aztán mindenkinek jobb kedve lett, mikor bereggelizett az isteni finom tükörtojásból, amit Edina sütött. Még Barnabás is muszáj volt megkínálni belőle, annyira kinézte a szánkból a falatot, és neki is nagyon ízlett. Edina szegény ma is 4-hajnal1-ig dolgozik, de remélem, finom ebéddel tudom kényeztetni az első közös vasárnapunkon.