Helyzetjelentés.

Azzal már nem vesződök, hogy így meg úgy, milyen régen írtam, bezzeg mostantól minden másképp lesz.... Úgy tűnik, ennyire futja, remélem, azért néha még ide néztek, és valaki olvassa a szösszeneteket.

Barnabás pontosan 2 és fél éves volt tegnap. Számtalan tudománya van már, pl. tud beszélni. Általa gyakrabban használt szavak fontossági sorrendben: autós, traktor, apa, inni, enni, csücsü, üres, cicós, (csoki vagy cukor) troás, (keksz vagy csipsz, ne kérdezzétek, miért) bicis, (bicikli) anya (ez azért van a végén, mert nagy nehezen megtanítottam, ha szeretne valamit, mondja, hogy Anya kérek ezt azt, erre a kérek, gyeremostazonnal, adjál ezt azt lett gyüjtőnéven anya)

Állatoknak a hangját tudja utánozni, még a halét is, de a nevüket még nem mondja.

Nagyon ügyesen eszik egyedül, ha éppen olyan valami van, ami kedvére való, mint pl itt ez a finom túrógombóc.

Sokfelé eljárunk hetente. Hétfőn Bamber Bridge-ben, a szomszédos falucskában van éneklős-mondókázós foglalkozás, kedden délután ugyanitt játszócsoport (ez a kedvenc, mondanom sem kell) szerdán Prestonban a könyvtárban a jól megszokott éneklős csoport, pénteken pedig megint Bamber Bridge, ahol egy beszédfejlesztős foglalkozás van. Csütörtökön pihenjük a többit, hétvégén meg pihenjük a hetet. :) MOstanában sajnos ezek az éneklős foglalkozások egyre kevésbé kötik le, legszívesebben csak rohangászna, nincs nagyon kedve egy helyben ülni, de azért amíg bírja, addig eljárunk. 

Simon mindent nagyon élvez, nagyon szereti a nagy társaságot, remekül elvan ezeken a foglalkozásokon. Ő 8 hónapos, jó nagy, 11,3 kg, 75 centi, már igen csak az 1 éveseknek szánt ruhák viselése felé haladunk. 

Nagyon ügyesen ül, és szeret is ülni, sőt az utóbbi napokban már magától felült, mindenféle tornamutatványok segítségével.

Enni is szeret, kekszet, kenyérdarabot, bagettcsücsköt, almát. Neki már jó dolga van, második gyerekként, már nem izgulunk annyira, az biztos, hogy Barnabás 8 hónapos korában nem kapott a kezébe kiflicsücsköt, hogy nesze fiam, rágjad. 

Simon viszont jól boldogul, nem fulladozik a daraboktól, hanem vagy kiköpi, vagy, ha már feltűnően sokat kérődzik valamin, akkor kiveszem a szájából. Ennek a nagy nyammogás imádatnak is megvan a hátulütője, ugyanis másik kedvenc foglalatossága a földről felszedegetni a morzsákat, koszokat, hajcsomókat, és azokat tömni a szájába, igazság szerint minden nap fel kéne porszívózni, mosni, sikálni az egész lakást, de sajna ez szerepel mindig a lista legvégén, és gyakran nem marad rá energia.

Egymással most kicsit hadilábon állnak, már persze Simon, mint a villám tud kúszni, és nyilván sokszor kell neki a Barnabás kezében lévő szuper játék, természetesen Barnabás is rengetegszer venné el Simon kezéből a játékokat.

Barnabás tankönyvbeli két és fél éves módjára sajnos elég agresszív korszakát éli, ami a hirtelen támadt féltékenységgel karöltve igen sok szívfájdalmat okoz nekem. Az utóbbi hetekben fajult a dolog odáig, hogy most már, ha mindkettő ébren van, nem lehet fél méternél messzebb lenni tőlük, mert Barnabás szívesen pofozza, üti, dobálja Simont, vagy ráül, vagy ilyenek. Igyekszünk a rászólás és büntetések széles skáláját bejárni, és nagyon reménykedem benne, hogy el fog hamar múlni a dolog. 

Simon szegénykém jól tűri, kemény legény azért, pont ma hasaltak egymás mellett a kádban, és Simonnak nagyobb feneke van, mint Barnabásnak, meg a combja is legalább olyan vastag. Mondjuk is mindig Barnabásnak vigyázzon, mert pár hónap, és Simon a nyakára nő, aztán akkor nézhet. :)

De azért aranyosan is tudnak együtt játszani.

Az éjszakák elég mozgalmasak, Simon 3-4x felkel, néha nehéz visszaaltatni, néha könnyű, kb 2x szopik éjszaka. Barnabás ágyáról lekerült a rács, ezzel véget ért egy szép, nyugodt korszak, neki már a délutáni alvása is nagyon nagy siker, ha összejön, éjszaka pedig szépen átgyalogol, közénk fekszik, Ákoshoz édesen odabújik, engem meg rugdos. Általában reggel 6-ig szokta bírni, aztán nincs mese, felkel, lehúzza rólam a paplant, fel kell kelni. Ha esetleg próbálok ellenállni, akkor elkezd nyavalyogni, azt meg ugye nem szeretnénk, hogy Simont felkeltse. (aki van, hogy 7-ig is alszik, micsoda luxus) Én ugye mondom, hogy nem jó ez így, dehát Ákos pici fiacskája olyan aranyos, olyan jó összebújva aludni, stb... Mindenesetre, tegnap azért volt egy kis sikerélményem, átjött, és mondjuk fél órán át helyezkedett egyik oldalaról a másikra, közben rajtam keresztülmászva, hogy meguntam, visszavittem az ágyába. Édesen lefeküdt, elaludt, vártam 5 percet, visszamentem az ágyamba, lefeküdtem (ezt megvárta) majd, hallom nyílik az ajtó, trappolás, jön át megint. Ezt játszottuk kb 4x, aztán már nem jött át, és reggel 7 után jött csak, hogy most már aztán ébresztő. Ilyenkor mindig felcsillan egy reménysugár, hogy hátha így lesz ez legközelebb is, de sajna nem mindig igaz.

Na, mára ennyi tellett, sok puszi mindenkinek, ne adjátok fel a reményt, hogy lesz még élet itt.