utolsó nap

Na, ez is elérkezett, úgy tűnik, kisgyerkőc kedves bátyja nyomdokaiba lépve nem akar magától kijönni a fészekből, úgyhogy holnap megyünk be a kórházba, és megindítják a szülést, ha minden jól megy. Szerencsére sikerült elintézni, hogy ne várjanak tovább, így reggel leadjuk Barnabást Edinának, még szerencsére itt vannak a szülei vasárnapig, úgyhogy tudnak segíteni, mi pedig Ákossal bevonulunk a kórházba, aztán meglátjuk mi lesz. Én azt mondom, már el nem jövünk, amíg nem adnak egy gyereket a kezünkbe, és nagyon reméljük, hogy nem fog túlságosan sokáig tartani.

Addig is, néhány kép. Először is a hatalmasra nőtt pocakomról, összehasonlításképpen mutatok egyet 2 évvel ezelőttről, ami 2 nappal Barnabás születése előtt készült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ez a mostani

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ez a régi

Szerintem akkor sem volt sokkal kisebb. Hát, meglátjuk, a gyerkőc benne mekkora lesz majd.

Barnabás nagyon aranyos, készül szerintem a nagytesó szerepre, nagyon jól elvoltunk az utóbbi időben. Sokat segít a ház körül,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeret söpörni

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kis vigyorka

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

persze apán legjobb mászókázni.

A kis unokatesó Zituska is gyönyörű és cuki és okos. Nagyon ügyesen eszik, hízik, sokat alszik, úgyhogy igazán mintagyerek. Sokszor járunk a nyakukra, és olyankor tökvéletlen mindig ebédidőben érkezünk, úgyhogy jól kihasználjuk Edina szüleinek jelenlétét, és most szerdán is, mikor voltunk kaptunk nagyon finom ebédet.

Vasárnap sikerült néhány képet is csinálni végre, próbálkoztunk közös, nem beállított képekkel, de ritka volt az ilyen pillanat. Barnabás mg mindig aranyosan áll Zitushoz, amíg aludt, nagyjából békén hagyta, egyszer-kétszer simizte meg csak a buksiját, viszont amint elkezdett mocorogni,jött egyből, hogy vegyük ki. Kiváncsi vagyok, a kistesójának milyen fokú kényeztetést fog majd kikövetelni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ákos, Barnabás,Zitus, meg a büszke nagypapa

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nálam két és fél gyerek is kényelmesen elfér.:)

Persze Barnabás felfedezte Zituska játékait is, aki egyelőre angyali megadással tűri, hogy Barnabás játsszon a kis játszósszőnyegén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most el is köszönök, legközelebb már remélem kétgyerekes boldog szülőként tudok beszámolni a gyors szülésről, és egy sokat evő, sokat alvó (álmaimban) második gyerkőcről.