Na, ez most kicsit a terhességről, az itteni ellátásról fog szólni, hátha valakit érdekelnek a különbségek, így a vége felé közeledve (remélhetőleg)

Tehát, legnagyobb különbség, itt nincs nőgyógyász. Mikor megcsináltam a tesztet, a háziorvoshoz mentem el, itt ő kezel kb mindenféle panaszt, aztán küld tovább specialistához. Megbeszéltük a kezdeti tüneteket, alapvető tanácsokkal látott el, mit egyek, mit ne, és ennyi. A terhesgondozást szülésznők végzik, ha nincs semmi baj, akkor orvost egyátalán nem is lát az ember. A szülésznők a háziorvosi rendelőben fogadnak, időpontra megy minden természetesen.

Az egyes vizitek alkalmával kb ugyanaz a rutin, vizeletmintát néznek, nincs -e benne fehérje, vérnyomást mérnek, és néhány mondatban megbeszéljük, van -e valami panasz. Súlyt nem mérnek, nem nagyon zavarja őket, mennyit híztál, ami elég megnyugtató, otthon nagyon nagy hangsúlyt fektetnek erre szerintem indokolatlanul, azt mindenki parázhat, hogy jaj, már 8 kilót híztam, mi lesz.

Vérvétel a szokásos dolgokra van itt is, fertőzésekre, vércsoportra, stb. Nekem plusz kezelés is járt, először is kaptam anti-d injekciót, mivel nekem rh negatív, Barnabásnak rh pozitív a vércsoportja, így biztonság kedvéért erre kaptam injekciót, most ne okozzon gondot, ha megint ütközés van, valamint terhességi vércukorszint mérés is volt. Ez itt nem rutin, csak 30 év felettieknek csinálják, illetve enyhén telt hölgyeknek :) Szerencsére, minden rendben volt.

A vérvételekre a kórház terhesgondozó osztályára kellett menni, illetve az ultrahang is ott volt. Itt mérték meg egyszer a súlyomat és a testmagasságomat, ennek alapján készítettek egy grafikont a baba méretének megállapítására. A szülésznői vizitek a huszonakárhanyadik héttől magzati szívhang hallgatással bővültek, valamint a harmincadik hét környékétől méretet is néznek. Ez nagyon egyszerű, egy centit végighúznak a hason hosszában, kb a méh tetejétől a szeméremcsontig. Az előbb említett grafikonon pedig meg lehet nézni, az x centi mennyi kilónak felel meg kb, illetve nagyobb, vagy kisebb -e a baba, mint kéne lennie. Hát, mondanom sem kell kisgyerkőc a bátyuskát követi, és minden mérésnél a felső vonalat súrolja, úgyhogy ő sem lesz kisebb valószínűleg Barnabásnál.

Tehát ezek a szülésznői időpontok egyre sűrűsödnek, eleinte 2havonta, majd havonta voltak, most már kéthetente van, következő időpontom május 10-re a szülés kiírt dátumára esik, meglátjuk el tudok -e menni. :)

A másik nagy különbség a magyar gyakorlathoz képest, (talán ez az egyetlen negatívum számomra) itt csak 2 ultrahang van, egy a 12. héten -ezen megállapítják a szülés várható időpontját, illetve megerősítik a terhességet (itt nincs Nucha-szűrés, amit otthon a 12. héten csinálnak és genetikai rendellenességeket néznek) a második a 20. héten van, ez nagyon alapos, sokkal tovább is tart, itt mindent megnéznek, minden csontocskát lemérnek, és ha szerencsés az ember, itt tudják megmondani a baba nemét is.

És ennyi, sajnos itt nincs több mozizás, mint otthon, ahol azért megnyugtató volt még 2-3szor megnézegetni, minden rendben van -e.

Aztán, így a terhesség vége felé tűnik fel az is, hogy itt CTG-t sem csinálnak, amit otthon a 36. héttől hetente végeznek, itt a 40. hétig nincsen, aztán, hogy utána mi lesz, az majd kiderül. Mivel Barnabás magától nem akart kijönni, viszont 5 nappal a kiírt dátum után indították a szülést, nem igazán tudom, most mire számítsak. Azzal mindenesetre már "biztattak" hogy itt 12 napig várnak, mielőtt indítanak, nyilván, ha amúgy nincs semmi baj.

Nos, ezek a különbségek, persze, ha az ember meg akarja fizetni, itt is lehet magánklinikán, magánorvosnál szülni, kemény pénzekért havonta ultrahangoztatni. Mindenesetre az "SZTK"-s rendszerrel nagyon meg vagyunk elégedve, mindenki kedves, nyugodt, a rendelő, a kórház modern, tiszta, a nővérek kedvesek, segítőkészek. Remélem a következő beszámolóban már a szülés különbségeiről tudok majd írni.

Addig is sok puszi mindenkinek.