Ezen a hétvégén, ismét kivételesen szép időnk volt, nagyon sokat sütött a nap, nem esett az eső, kellemes tavaszias szellő fújdogált, úgyhogy minden szempontból elégedettek lehetünk.

Szombaton fölkeltünk, megreggeliztünk, majd hagytuk Ákos kicsit pihenni, és számítógépezni, és Barnabással elindultunk be a városba, venni neki jó sok zöldséget, hogy ehessen finom főzelékeket. Egy eddig ismeretlen útvonalon mentünk, ami az egyetem mellett haladt a belváros felé. Most lehetett beiratkozás, mert nagyon sok fiatal 18 éves forma jött-ment izgatottan a szüleivel mindenféle papírkupacokat szorongatva. Jaj, de régen is volt, mikor én mentem izgatottan a szüleimmel beiratkozni. Most meg, már vénen, mint az országút gondolkodom azon, hogy 18 éves gyerekeknek tituláljam –e a friss egyetemistákat.

Beérve a városba, felfedeztük, hogy nagyon jó úton jöttünk, mert pont volt egy kirakodóvásár jellegű termelői piac, kis sátrakban árultak mindenféle terményt, sajtot, húsokat, zöldségeket. Lehetett (volna) kígyót simogatni, láttunk baglyokat, meg lovaskocsit. A lovak nagyon tetszettek Barnabásnak, a sok embert is érdeklődve nézte. Az egyik standon ingyen Preston Proud feliratos pólókat osztogattak, egy adatlapot kellett kitölteni email címmel, úgyhogy gyorsan kértünk Ákosnak is, meg Gábornak, Edinának (az ő lapjukra már hamis email címet kreáltam, remélem, nem fognak emiatt kiátkozni a városból). Elmentünk az Aldiba, mindenféle finom zöldségeket, salátát vettem, hogy Barnabásnak is lehessen már házi készítésű finomságokat ebédelnie, majd hazasétáltunk. Élveztük a napot és a semmittevést hármasban. Edina 4-re ment dolgozni, utána eljött Gábor, és elvitt engem az Asdába, Ákos itthon maradt Barnabással (majd alszanak ők jót ketten). Jól bevásároltam mindenből, mi szem-szájnak ingere, feltöltöttem a készleteket, kivételesen nem költöttem olyan sokat Ákos vérrel verítékkel megkeresett pénzéből. Itthon persze kiderült, Ákos aludt volna jót, el is szundított többször, de Barnabásnak esze ágában se volt, úgyhogy szegénynek nem volt egy nagy pihenés.

Vasárnap kényelmesen szundikáltunk egészen fél 8-ig (!) (hihetetlen sokáig nem?) majd megreggeliztünk (Barnabás a finom tejes-rizses-gabonás pépjét, én a tegnapi maradék spagessit, Ákos meg egy kevés chipset, mondván, úgyis jön értünk Gábor korán, és Edina főztjét ebédeljük. Így is lett, bár nem annyira korán jött Gábor, mint ígérte, bár ők kicsit tovább aludtak (még a rossz ágyuk ellenére is) tekintve, hogy Edina hajnali fél 2-ig dolgozott, utána meg még ki tudja, mikor tudtak elaludni. Szóval, Barnabás fél 11 körül elszundikált, és aludt majdnem fél 1-ig, Gábor értünk jött olyan dél körül, majd, miután a kis álomszuszék felébredt, elmentünk hozzájuk, ahol meg is ebédeltünk. Nagyon finom tárkonyos zöldbableves volt, és marhapörkölt yorkshire puddinggal (ez a yorkshire pudding a neve ellenére nem édes, hanem sós tésztából készült kis kosárka szerű, amit sültekhez szoktak feltálalni, belecsorgatni a sültszószt, nagyon finom volt a pörkölthöz is)  szokás szerint minden tökéletes volt, még Barnabás is örömmel kóstolgatta a finom fogásokat.

Ebéd után nem volt pihenő (Gábortól idézek: „Ülni Pistáéknál is lehet!” ) elindultunk Pistához, meg a feleségéhez, ahova 1-re voltunk hivatalosak vendégségbe. Nagyon szép házuk van, nem messze Gáboréktól, úgyhogy sétáltunk oda, így kicsit az ebédet is sikerült lemozogni. Pistáéknál jól elbeszélgettünk, a felesége angol ugyan, de elég sokat tud magyarul beszélni, meg meg is ért. Nagyon tetszett neki Barnabás, akinek nagyon tetszett a lakásuk, rengeteg pakolható, fogdosható érdekes holmijuk volt (pl ékszeres láda az üveg dohányzóasztal tetején, mindenféle porcelán szobrocskák az ablakpárkányon, törékeny tálkák, dobozkák az asztal alsó polcán, valamint volt egy papagájuk is, ami szintén nagyon tetszett Barnabásnak). Itt is kaptunk finomat enni, (hivatalos megnevezése az étkezésnek: tea, bár nem tudtuk az 5 órát megvárni, mert Edina 4-re ment dolgozni) volt finom zsemle, felvágott, tojás, saláták, virslis, uborkás falatkák, minden, ami szem, szájnak ingere, meg sütit is kaptunk.

Úgyhogy, jól belaktunk, majd visszasétáltunk Gáborékhoz, ő elvitte Edinát dolgozni, minket meg hazahozott. A délután további része kellemes lustálkodással és játékkal telt, még mostunk egyet Barnabással, aki megint ügyes „kimászósat” kakilt. Nagyon élvezi amúgy a mosást, hogy láthatja a ruhákat forogni körbe-körbe. Kedvence azonban még mindig a lábosok, tepsik kipakolása a konyhaszekrényből.

Estére azért csak megéheztünk, úgyhogy kellett még pizzát sütni gyorsan, de az is nagyon jó lett, szóval megnyugodva hajthattuk álomra a fejünket. J