Az úgy volt, hogy...

A későn jövők kedvéért kezdem az elején. Tehát Ákos talált egy lakást egy ügynökségen keresztül (egyszerűség kedvért legyen rövidítve MV) megnézték, megegyeztek, leellenőrizték Ákos meg Gábor anyagi helyzetét (credit check: 150 font) 2 hét múlva kiderült, minden ok, lehet költözni. (ekkor jött Ákos haza hétvégére) visszajöttünk Angliába vasárnap, hétfőn hívtuk őket, mondták, bármikor lehet menni elintézni a kulcsokat, meg átvenni a lakást, de mivel sok időt igénybe vehet, ezért szombatra beszéltük meg, hogy Ákos nyugodtan dolgozhasson. Szerdán hívták Ákost munka közben, csütörtökön visszahívtuk őket, kiderült, a lakás tulajdonosa visszavonta az ajánlatot, már nem akarja kiadni a lakást, de ne izguljunk, van egy ugyanolyan lakás egy másik ügynökségnél (rövidítve FH) meg is nézhetjük még délután, és akár már pénteken lehet oda költözni. Meg is néztük Barnabással, persze persze megfelel, jó, akkor pénteken menjünk be kitölteni a papírokat. Pénteken bementünk a FH-hoz, kitöltöttünk mindenféle adatlapot, persze kellett várni fölösen sokat. Minden rendben lesz? Persze, persze minden ok. Hétfőn felhívtam őket, elküldték a papírokat a központi irodájukba Lancesterbe, direkt többször megkérdeztem, akkor biztos költözhetünk majd, csak idő kérdése? Persze, persze, minden rendben lesz, csak kb 10 nap az adminisztráció. Jó, rendben.

Pénteken (tegnap) hívott a FH ügynökség központjából valaki, tényleg nincs munkám? nem, nincs, gyerek után nem kapunk segályt? nem, nem kapunk. Akkor nem kaphatjuk meg a lakást, mert Ákos csak 12000-et keres évente. Mondom, de a másik ügynökségnél ez nem volt probléma. De, itt náluk ez a szabály, mivel 425 font hetente, ezért minimum 15000 fontot kéne keresnie évente, hogy kibérelhessük. Felemlegettem Gábort is, aki ugye a MV ügynökségként kezesként feliratkozott. NEm, az sem elég, mert ő se keres 15ezret évente. Jó, akkor most mit lehet tenni, menjünk, keressünk másik lakást? Hát, esetleg szó lehet arról, hogy ha kifizetünk 6 havi lakbért előre, plusz a depozitot (3075 font), akkor "biztos" nem lehet ebből baj, akkor lehetne költözni, de még egyeztet a főbérlővel. Jó, renben, felhívom Ákost, és megbeszéljük. 2 körül tudtam Ákossal beszélni kutyafuttában, de mondta, hogy ne bólintsunk rá, mert nagyon sok pénz az, aztán ki tudja, mi lesz, meg különben is, ha az egyik helyen jó lett a credit check, akkor a másik helyen miért nem jó.

Jó, felhívtam FH-t és megbeszéltük, hogy hétfőn beszélünk, addig megfontoljuk a dolgokat.

Ma délelőtt bementünk családilag (Gábor, Edina, Ákos, Barnabás és én) a városba. Először elmentünk az első ügynökséghez MV-hez, elmondtuk, hogy itt nem fogadták el a credit checket, és most megint indulhatunk a nulláról. Nagyon kedvesek voltak, próbálták őket hívni, de ugye csak hétfőn lesznek, megbeszéltük, hogy hétfőn megpróbálják lebeszélni, hogy fogadják el a credit checket, de ha nem sikerül, akkor visszaadják a pénzt, amit arra befizetett Ákos. Sajnos, náluk nincs másik bérelhető lakás, illetve van egy, de az 475 font, ami kicsit már sok lenne.

Ezután bementünk a belvárosba, végigjártunk minden lehető ingatlanügynökséget, de nem nagyon volt sehol semmi, legalább is a nekünk megfelelő árban. Mindenesetre azért beszaladtunk egy boltba is, vettem melegítőt, meg pénztárcát, meg Barnabás kapott egy vagány kapucnis pulcsit. (érdekes módon, eddig csak hosszúujjú pólót, melegítőt, meg pulcsit kellett neki venni, sanjnos a szuper rövidgatyáinak nem sok hasznát vesszük)

Majd végül elmentünk egy Kigswood Estates nevű ügynökséghez, ahol tudott ajánlani két lakást, ami megfelelő lenne, mindkettő 2 szobás, egyik 390, másik 425 fontért. Megbeszéltük, hogy hétfőn délután bemegyünk, és megnézzük a két lakást.

Elfogadják a másik hely credit chekjét? Persze, persze, minden rendben lesz, elfogadjuk. Itt csak 125 fontnyi adminisztrációs díjat kell fizetni. Ha tetszik a lakás, mikor költözhetünk, mert elég sürgős lenne? Minden rendben lesz, ha minden ok, akkor akár egy hét múlva be lehet költözni. Nagyon szép és jó lenne, de már annyira nem hiszünk az ilyen igérgetéseknek, de meglátjuk jó lenne, ha valamelyik sikerülne.

 Most tehát ott állunk, hogy hétfőn, ha nagyon mázlisták vagyunk, az MV ügynöke rábeszéli az FH ügynökét, hoyg fogadják el a credit checkünket, és beköltözhessünk, ne kelljen milliókat kifizetni előre. HA ez nem sikerül, reméljük a két megnézendő lakásból valamelyiket ki tudjuk venni, és nem kell erre újabb hónapot várni. Ha az sem jó, még néhányat interneten kinéztem, amiket majd hétfőn fel lehet hívni, csak ugye rengeteg lakás fent van, aztán most elég sok ügynökségnél voltunk, és a neten fentlévő 15 lakásból kb 2 van meg igazából.

Nem baj, egyelőre nyugodtan nézünk a jövőbe, sokkal jobb innen figyelni az eseményeket, mint amikor otthon voltam, és Ákos intézte a dolgokat, akkor sokkal jobban idegesített, hogy még nincs lakás. Itt nagyon jól elvagyunk Gáborékkal, persze jó lenne tudni, mennyi ideig tart ez a "kolis" buli, de legalább megteszünk mindent, amit lehet, csak az a nehéz, hogy úgy tűnik, mindenhol tombol a "minden rendben lesz, ne idegeskedj" "oh, mégsincs minden rendben, nem baj, majd lesz valahogy" hozzáállás. Most már próbálunk kevésbé naívan hozzáállni, és csak a szemünknek hinni.

 Először is, elnézést a hosszas kihagyásért, ma vettem észre, hogy amit tegnap írtam, azt nem "élesítettem", így nem jelent meg.

Tehát tegnap délelőtt jót lustálkodtunk, Barnabás aranyosan játszadozott.

Az ebéd nagyon ízlett neki (sütőtök, répa, krumpli és csirkemell) szerencsére úgy tűnik, a krumplinyomóval összenyomott, illetve apróra vágott dolgokat is megeszi, így nem kell mixerre beruháznunk.

Ebéd után szunyókált egy jóízűt, majd elvittük Edinát sétálni, megnéztük a parkot, Barnabás hintázott, majd libikókáztunk közösen. (Edina csinált képeket is, majd később elkérem tőle, és akkor felteszem) Egész jó idő volt, ha sütött a nap melegünk is volt, de eléggé fújt a szél is. Mikor hazaértünk még eljátszadoztunk egy kicsit, majd Edina nekiállt töltött paprikát készíteni a finom orgoványi zöldségekből, aztán Barnabásnak megint mehetnékje támadt, úgyhogy elvittem sétálni. (ügyesen beosztotta, hogy ne kelljen a konyhában segédkezni. a kis huncut)

Kipróbáltunk egy közelebbi játszóteret, ahol hintázott - ezt nagyon szereti - meg csúszdázott, meg egy ilyen fa várszerű mászókára fel is mászott. Megcsodáltunk minden autót, kutyát, madarat, embert, ugyhogy ez is tanulságos kirándulás volt. Majd hazajöttünk, és Barnabás megvacsorázott. Utána újabb játék jött, tesztelte megint a határokat. (miért is vannak a legérdekesebb dolgok mindig az asztalon?)

Majd Edina szüleivel beszéltünk skype-on, közben 8 körül megérkeztek a férfiak,

és ők is megvacsoráztak. Edina töltött paprikája nagyon nagyon finomra sikerült, úgyhogy jól belaktunk.

Ma reggel Barnabás fél hétkor ébresztett, aztán összekészülődtünk, és 8 körül elindultunk Gáborral és Edinával nagybevásárlást rendezni az Asdába, (ez itt a legközelebbi hiper-szuper market) Barnabást itthagyva Ákosra, akik még egy darabig szunyáltak.

Jó sok mindent vettünk jó olcsón, pl: gyerekülést 20 fontért (kb 7000Ft) szuper nagyfiús nadrágpelenkát Barnabásnak, hogy a becelluxozás ne legyen ekkora küzdelem, mert már mindenáron el akar szaladni, meg mindenféle finom ennivalókat mindenkinek. Barnabás a kis elkényeztetett persze kapott szuper ajándékot a keresztapukájától, egy kis piros autót, amire rá is lehet ülni, meg bele is lehet pakolni, meg tologatni is lehet, meg dudál, meg kattog, meg mindent csinál, ami szem-szájnak ingere.

Hazaérve megreggeliztünk a finom tegnapi maradék töltött paprikából. Aztán megpróbáltuk beüzemelni a frissen vásárolt mobilokat, (2-t vettünk, elvileg mindkettő kártyafüggetlen lenne, vagyis az angol meg a magyar sim-kártya is belemenne, de kiderült, csak az egyik jó, a másikat majd vissza kell vinni) majd a fiúk elindultak dolgozni. A nap többi része is nyugalomban telt, Barnabás próbálgatta az új játékát, ebédre megint jól belakott (szerencsére hadseregre való lett a finom sütőtök-répa-krumpli-csirkemell főzelékből, úgyhogy egy hétre valót le is fagyasztottam) ebéd után kb negyed 2- fél 3-ig aludt. Edina 4-re ment dolgozni, azóta kettesben rendetlenkedünk otthon. Szerencsére a nagybevásárlásban vettünk néhány hatalmas pizzát jó olcsón, úgyhogy nagyon nem kell megerőltetnem magam, hogy finom vacsorát főzzek, főleg, hogy Edina ilyen magasra tette a mércét.

Amugy nagyon jól érezzük magunkat, még egyelőre a kicsi a rakást is jól viseli mindenki, ma se sokat esett az eső, úgyhogy mindenképpen vidámak vagyunk. 

Ma különösen sokat gondolok mindenkire, minden otthon maradt meg már mennybéli családtagra, nagyon érzem itt a felénk áradó szeretetet, és remélem ez a mi kis kalandunk végül is senkinek sem okoz majd túl nagy szomorúságot.

Nagyon sok szeretettel gondolok rátok.

Ja, utóirat, aki olvassa, tessék szépen kommentelni, kérdésekre is válaszolok szívesen, vagy ha kérés van, miről írjak, mert néha kicsit pusztába kiáltott szónak érzem ezt az elmélkedést.

Na sok puszi, holnap jelentkezem.

 Kedden kellemes, szemerkélő esős napra ébredtünk. Gábor gyorsan el is indult reggel, elvitte az autóját a biztosítóba, ahol megvizsgálják, meg ki tudja, még mit csinálnak vele, hogy a múltkori beletolattak baleset után megkaphassa a pénzt, majd egy kölcsönautóval jött haza, azt használhatja, míg kész nem lesz a sajátja. Mi kényelmesen ébredeztünk, Barnabás talán fél 9-ig aludt, megreggeliztünk, majd néztük, ahogy a gázszerelő kicseréli a gázórát, ami harmadszor romlott el, mióta Gáborék itt laknak, ugyhogy igazán ráfért. Szerencsére gond nélkül történt a csere, mondta is a szerelő, hogy vagy 3-4 helyen el volt már törve. Fél 11 körül a fiúk elmentek dolgozni, a lányok pedig Barnabás lovagias kíséretét élvezve, elmentek vásárolgatni. 

Bementünk tehát Edinával a városközpontba, végig mutogatta, hol vannak a jó boltok. Vettünk itteni mobilhoz való sim-kártyát (majd telefont is kell hozzá venni), aztán egy ruhaboltban vettünk ugyanolyan pizsamát, Barnabásnak egy melegítőt, esernyőket, meg egy paplant. Aztán egy ilyen 100Ft-os jellegű boltban (itt 1 fontos bolt minden 1 font) vettünk mosogatószert, hajkefét, elemeket (hogy Barnabás újonnan kapott játékai kellő zenebonát tudjanak csapni) meg még ilyen apróságokat. Aztán elmentünk még az Aldiba, ahol vettünk krumplit, répát, sütőtököt, mosóport, stb. Majd az egészet hazacipeltettük Barnabással. Aki rendes lovagias úriember módjára ezt zokszó nélkül tűrte. Magát a vásárlást nem élvezte annyira, szerencsére nem nagyon esett az eső, néha szemerkélt csak, amíg egyik boltból a másikba átértünk, de az nem volt olyan kellemetlen. 

Mikor hazaértünk kb 2-re, gyorsan megebédeltünk, felszereltem Barnabás zenélő játékait elemmel, majd kicsi kipróbálás után Barnabás elaludt kb 3 körül, és aludt egészen 5-ig majdnem. Úgy tűnik, minden nap vásárolni kell vinni órákat, és abban jól elfárad. :)

Amíg Barnabáska aludt, addig mi szokás szerint dolgoztunk, Edina mosott, teregetett, mindenféle telefonálgatásokat kellett intézni. Bejelentkeztünk a neten, hogy olyan council house-t kaphassunk majd idővel, mint amilyenben most Gáborék laknak, ennek az a nagy előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a sima lakások, meg hosszú távra adják ki, tehát nincs olyan, hogy fél év múlva kitalálja a tulajdonos, hogy mégis el akarja adni. Ha minden jól megy, akkor fél-egy év múlva talán mi is költözhetünk egy ilyenbe. (addig meg remélem, meglesz a másik lakás, nem kell itt Gáborék nyakán élősködnünk)

Mikor felkelt Barnabás élvezettel esett neki a villogó, zenélő, beszélő új játékoknak.

Az a polip szerű valami zenél, ha a hasán felhúzzok, azonkívül csörögnek, zörögnek a lábai. A vonat formájú mesekönyvet annyira szereti Barnabás (ezt a mamától kapta) hogy már jócskán meg is csócsálta a széleit. A lila elefánt is csörög-zörög, illetve nagyon jól tud repülni, ha eldobjuk.

Először is van a méhecske, ami zenél vagy beszél, ha megnyomja a hátát, zümmög és zenél, ha tologatja, valamint mozgatja a szárnyait és villogva világít a feje tetején lévő csápimitáció.

Második kedvenc a teknős, ami zenél, illetve betűket-formákat mond, ha a hátán lévő formákat nyomogatjuk, illetve ha toljogatja Barnabás, akkor azt mondja, hogy badübádü. (valószínűleg így beszélnek az angol teknősök)

Harmadik legjobb (ez inkább az idősebb gyerekek kedvence itt a lakásban) egy "laptop" aminek felnyílik a teteje, villog, zenél, különböző formák, állatok, hangszerek vannak rajta, amik lenyomás, tologatás, piszkálás hatására zajt, zenét, hangokat adnak ki.

Szóval nagyon el vagyunk most már kényeztetve, mindenki megtalálhatja a kedvére való szuper játékot.

Este 8 körül jöttek meg a jó munkásemberek, akkor lefektettem Barnabást, majd az Edina által főzött nagyon finom vacsorát tömtük magunkba. Egy nászajándékba kapott tálba dobált bele cukkinit, paradicsomot, paprikát, krumplit meg kockára vágott husit, és úgy sütötte meg, nagyon nagyon finom lett. (mondom, lehet, ha túl jól látnak itt minket, el se megyünk, van soifőrünk, szakácsnőnk, baby-sitterünk kéznél :) )

Ma reggel ismét szakadó esőre ébredtünk (Barnabás először fél 6-kor, majd fél 8-kor) 

 Reggel szokás szerint háromnegyed 7-kor kelt fel Barnabás, lassan már az órát se kell megnéznem ilyenkor, majd Ákos megetette, és együtt visszaaludtak fél 9-ig. Én addig a szokásos takarítás, rendezgetést végeztem, most kicsit nagyobb odafigyeléssel, tekintve, hogy Gáborékat vártuk délutánra. Mikor Ákos felébredt, fel is hívta őket, kiderült, már London környékén vannak, és 2-re várhatók. Megreggeliztünk mindenféle finomságokat ki több, ki kevesebb lelkesedéssel. (ezzel Barnabásra célzok, aki mostanában nem nagyon szereti a reggeli tejes-rizses vagy gabonás pépet, pedig volt idő, hogy nem tudtunk neki eleget adni, pillanatok alatt betolta)

Délelőtt még egy kicsit pakolásztam, takarítgattam, majd elmentünk Barnabással egy gyors sétára a közeli parkba. Felfedeztük, hogy van ott egy alap felszereltségű játszótér, a hintát ki is próbálta Barnabás. Látott néhány kutyát is, akiket lelkes "vau-vau" kiáltásokkal üdvözölt. Oh, majdnem elfelejtettem mondani, ma egész nap remek idő volt, sokat sütött a nap, amikor sütött, már majdnem meleg is volt, de egész nap nem esett, csak a szél fújt, meg néha befelhősödött. Ilyen szép idővel köszöntötte Anglia Gáborékat, akik végül is már 1 előtt itt voltak. Gyorsan ki is pakoltak, majd Gábor volt olyan rendes, és elvitte Ákost dolgozni (végül is még csak párezer kilómétert vezetett, az a néhány meg se kottyan) így Ákos megúszta mára a biciklizést. (az is egész kivételes eset, hogy arra kérték, csak 2-re menjen, és 10-ig maradjon, mert este valami öntésnél kell segédkezni)

A nagy izgalmak után Barnabás megebédelt, majd élvezettel nézte a sürgés-forgást, segített a kipakolásban - a bepakolásban már nem annyira - majd 2 körül aludt el, Gáborék is lepihentek, és pihentünk egészen fél 4-ig kb., amikor is jött Pista, hogy köszöntse az ifjú házasokat. Jól elbeszélgettünk, majd Barnabás meglepetés ajándékokat kapott Pista "bácsi" unokáitól, 6-8 felhúzhatós, gurulós, műanyag, plüss, zenélős, nyomkodós izgalmas dolgot, a kedvence egyelőre egy műanyag méhecske, aki zenél is, gurul is, világít is, de sajnos ideiglenesen az elemeket máris kiszereltük belőle. (jóbol is megárt a sok:) )

 A délután további része Gáborék szórakoztatásával telt, pakolásztunk, egy nagy matracot fújtunk fel (szerencsére nem szájjal, hanem az autó segítségével) és figyeltük, Barnabás éppen milyen rosszaságban töri a fejét. Hamar eljött az este, még egy gyorsat levegőztünk Barnabással 6 körül. Estére persze kiderült, elromlott a gázóra, tehát nincsen gáz, tehát nincs meleg víz, meg fűtés (mondjuk szerencsére annyira hideg nincs, hogy nagyon fűteni kelljen) így Barnabásnak nagyon izgalmas fürdése volt, vizet a villanytűzhelyen melegítettünk, majd beállhatott az üres kádba, és élvezhette, ahogy a kellemes melegvizet ráöntöm.  Élvezte is nagyon, majd megitta a tejecskéjét, és édesdeden szunyál, Gábor meg Edina elmentek Ákosért a munkába, én meg őrzöm a ház csendjét.

 A mai nap a totális lustálkodás jegyében telt (legalább is egyeseknek)

Reggel a szokássá váló 3/4 7-es ébresztő szólt, Barnabás megkapta a reggeli tejecskéjét, de utána nem aludt már vissza, így fél 8 körül kihozta Ákos, és onnan kezdődött a napunk. Finom melegszendvicset reggeliztem, Ákos meg crumpetset, Barnabás pedig finom búzapelyhet. Nagyon élvezi a közös reggeliket, csak néha jobban leköti, hogy Ákos milyen izgalmasan eszik, mint a saját étele.

Délelőtt ismét izzott a mosógép, mivel Gáborék érkezését már nagyon várjuk, ezért igyekeztem a szennyeshalmot valamelyest redukálni, és nagy nagy szerencsénkre, nem is esett egész nap az eső, csak a szél fújt valamicskét, így egész jól száradtak a ruhák. Persze, azt, hogy vagy 5x felborult a szárító a szél miatt nem is számolom, és egyszer a majdnem száraz ruhákra ömlött a fölöttünk lakó mosógépéből a csatornába kifolyó víz. Úgy van itt ugyanis megcsinálva, hogy a konyhai csapból külön van kivezetve a víz, a miénk ugye földszinti lakás lévén a földön lévő lefolyóba folyik, a fölöttünk lakóé pedig egy csőbe, csak valamilyen oknál fogva ez a cső felül nyitott, és gyakran kizubog belőle a víz. Hát most is ez történt, mindegy, arrébb tettem a szárítót (ahol még kétszer fel tudott borulni) és megnyugodva konstatáltam, hogy nem a wc-ből jött az áldás, hanem csak a mosógépből (szag alapján történt az azonosítás)

Ebédre Barnabás répa-karfiol és rég hiányolt Asdaban vásárolt sütőtök főzeléket kapott, jóízűen el is fogyasztott belőle megfelelő mennyiséget, majd olyan fél 3 körül aludt el. Ekkor álltam neki az ebédfőzésnek, ami Ákos javaslatára darált húsos- borsós - kukoricás - rizses rizottó, vagy rizibizi, vagy rizseshús lett (mindenki kedvére választhat) és nagyon finomra sikeredett. Sajnos, Barnabás felébredt, mire nekiláthattunk, így még kicsit akrobatikázni kellett evés közben, hogy ne nyúljon bele (és kezdjen el sírni, hogy megégette a kezét, mert túl forró) illetve szórja szét a lakás különböző pontjain. De abszolót gyakorlott szülőkként már féllábon, egy kézzel is tudunk enni minketten, úgyhogy mi is méretes mennyiséget termeltünk be.

 Délután sem csináltunk mást, csak élveztük Ákos jelenlétét, Barnabás aranyosan eljátszadozott, tesztelte a reakcióidőnket, meg a figyelmünket - "Nem, nem szabad a biciklihez nyúlni." - "Nem, a kábeleket se piszkáld!" - "Barnabás a kukában sem illik matatni" stb. Aztán - ismét utalnék a háziurak közelgő hazajövetelére - nekiláttam a takarításnak, szegény Edináék ne forduljanak azzal a lendülettek vissza, ha meglátják az uralkodó állapotokat.

Barnabás mai új trükkjei: kezébe vesz egy építőkockát, majd mikor Ákos nyújtja a kezét, odaadja neki. Ákos leteszi a földre, Barnabás felveszi, és a kérő szóra újra odaadja. (milyen kis udvarias) Valamint ma is többször előfordult, hogy elfelejtette, hogy nem kapaszkodik semmibe, és egyedül megállt.

 Most pedig az esti tej megivása után édesdeden alszik, lehetne mindenféle izgalmas dolgot csinálni még (befejezni a takarítást, elmenni kocsmába ugyis telefonál, ha baj van nem?) de úgy kifáradtam ebbe a nagy semmit se csinálásba, hogy megint korai fekvés lesz ebből.

Mindenkinek jó éjszakát.

 A szombati napunk egy rövid áriázással kezdődött, Barnabás énekelt el néhány strófát válogatott klasszikusokból hajnali 3-kor. Félkómásan, azt se tudtam, hány óra megitattam egy kis tejecskével, mire békésen visszaaludt. Remélem, nem a tortában lévő mérhetetlen sok csoki és mandula (a rumról nem is beszélve) csikarta a hasát. Reggel fél 7-kor kelt, és most már kezd úgy kialalkulni a reggeli rutin, hogy pelenkát cserélek, összekeverem a tejecskéjét, addig Ákos elszórakoztatja Barnabást az ágyban, majd Ákos megeteti, és együtt visszaalszanak. ez reggel hihetetlen módon negyed 10-ig sikerült.

Szóval jó sokáig lustálkodtak, addig én elszaladtam a boltba tojásért, meg vettem egy újságot, ahol álláshirdetések vannak, de persze utólag rájöttem, van egy honlapjuk is, ahol ugyanazt ingyen is megnézhetem, no sebaj.

Mikor végre hajlandóak voltak felkelni az uraságok (addigra a cseléd már minden munkával végzett) készítettem finom reggelit. Ákos hagyományos (legalább is a magyarok szerint hagyományos) angol reggelit kapott, Barnabás pedig egy sajtos felkatonázott kenyeret.

Nagyon jó volt együtt reggelizni, bár Barnabás valamiért most nem lelkesedett a szendvicsért, viszont a crumpets-ból (ami egy bő tojással sült pogácsa szerűség, megpirítva, vajjal megkenve eszik) jócskán betolt, és az új nagyfiús csőrős poharát is nagyon élvezte, legalább 3x lehetett átöltözni emiatt.

Reggeli után együtt lustálkodtunk, Barnabás élvezettel játszott új játékaival. Ebéd utáni szunyókálás után átjött Pista, megtárgyalták Ákossal az élet dolgait, megcsodálta Barnabást, majd, mikor elment felkerekedtünk, és együtt hárman elbuszoztunk az Asdába. 

Jó kis bevásárlást csaptunk, kinéztünk néhány dolgot, amit majd Gáborék autójával kell hazacipelni, és pont mire hazaértünk, akkor kezdett csak el szemerkélni az eső. Gyorsan be is szedte Ákos a kiteregetett ruhákat. (hiába, itt észnél kell lenni, amit a szél nagynhezen szárít rajtuk, azt az eső egy másodperc alatt elrontja)

 Sajnos a lakásunkról nincs egyelőre bíztató hír, még pénteken hívtak, hogy náluk általában 2 hét az adminisztráció, de olyan gyorsan csinálják, ahogy csak bírják. Mindenesetre nagyon szurkolunk, hogy összejöjjön, és akkor tényleg csak 2 hét legyen, ne derüljön ki, hogy az mégse jó, mégis másik kell, az megint minimum 2 hét stb.stb.

Gáborék elvileg már elindultak visszafelé, nem lenne jó, ha egy nap arra ébrednénk, hogy jé, Barnabás már óvodába megy, de mi még mindig itt lakunk.

Na, majd lesz valahogy, addig meg majd toleranciát tanul mindenki. (főleg Barnabásra fér rá az alkalmazkodás elsajátítása)

Estére finom "carbonara" spagettit főztem Ákosnak, amit élvezettel elfogyasztottunk, míg szegény Barnabásnak a búzapelyhe felett kellett szenvednie. Mivel most nem aludt délután 5-6 körül, ezért elég hamar elaludt ügyesen, olyan fél 9 körül, mi meg Ákossal megkóstoltuk a frissen vásárolt ale-t. Kicsit úgy emlékeztem, ez nekem jobba ízlett, mint a sör, vagyis lager, (esetleg bitter) de azért ebből se húztam le egy literrel.

Ma reggel Barnabás 3/4 7-kor ébredt, remélem, már visszaaludt. Az idő eddig nagyon bíztató, süt a nap néha, vannak azért felhők, de reméljük szép, napos vasárnapunk lesz.

Hasonlóan szép, pihentető vasárnapot kívánunk mindenkinek. Apáéknak jó búcsúzást a Balcsitól, Gáboréknak nyugodt, jó utat idefelé.

 Barnabás nagyon köszöni a jókívánságokat, remekül érzi magát a szülinapján.

Ebédre finom pizzát sütöttünk, Barnabás répás brokkolis borsós főzeléket kapott, nem volt teljesen elragadtatva tőle, de azért evett belőle rendesen. Ákos egy után ért haza, kicsit megszeretgettük, majd Barnabás elvonult szunyókálni, addig mi megebédeltünk, és élveztük, hogy Ákos normális időben van itthon.

Majd, jött a lényeg, a szülinapos felköszöntése, a szuper, saját kézzel sütött torta elfogyasztása. (ami nagyon finom lett, ezt is mutatja, hogy Ákos két szeletet evett belőle)

Barnabásnak nagyon tetszett a torta, meg a gyertya is rajta, próbálkozott is többször az elfújásával, és mivel tükkös, újrafelgyulladó gyertyát kapott, volt lehetőség a próbálkozásra.

Miután levágtam egy szeletet, nem sokat teketóriázott (mi botor módon azt gondoltuk, majd kiskanállal épphogy megkóstolja) belemarkolt a szeletbe, és a felét egyből betömte a szájába. Azért mindenki megnyugtatására közlöm, abszolút egészséges tortája volt, glutén mentes, vagyis nem is volt benne liszt. (csak egy kis csokoládé:) )

Miután magát, Ákost, engem, a padlót ügyesen összekente, jöhetett a fogmosás,

majd megkapta a várva várt titkos ajándékát, egy csomag nagyméretű legót. Ezt azonnal birtokba is vette, majd Ákos nagy büszkeségére hamar rájött, hogy lehet az elemeket egymásba tenni.

Hogy a csokievés, vagy a szülinapi izgalmak hatása volt -e, mindenesetre egyre nyűgösebb lett, így kénytelen voltam elvinni egy kis hűsítő sétára a kezdetben szitáló, végül zuhogó esőben. Bejártuk a közeli titkos ösvényekkel teli parkot, majd mire elaludt hazafelé vettem az irányt. Ismét volt időm elmélkedni az angliai időjárás rejtelmein, mióta ittvagyunk, minden nap esett, a max napsütés volt mondjuk 10 perc. Nembaj, a réti virágok, és a meztelen csigák láthatóan nagyon jól érezték magukat.

Az egyéves nagyfiú most békésen játszik az új szuper játékával, felfedezi, hogy azért ezt is lehet tologatni berregő hang kíséretében, és ez is jó messzire elmegy, ha eldobja. Valamint miután felállt egy általam épített torony mellett, majdnem fél percig állt két kockával a kezében. Lehet, lassan tényleg nekiindul, és akkor lesz nemulass. :) És persze végre valami, amivel Ákos és én is élvezkedhetünk.

 Felvirradt a nagy nap, Barnabás egy éves. Még csak 10 óra van, de már annyi minden történt, hogy megpróbálom leírni amig alszik, hátha sikerül.

Tehát Ákos ma fél 6-kor inult el a munkába, bizonyos családtagok megnyugtatására írom, hogy nem forró vasban kell úszkálnia, sőt alig kellett vasat vágnia a héten, egyéb izgalmas feladatai vannak. Például tegnap felmásztak egy nagy hangár tetejére, és a leszakadt azbesztes darabokat szedték le, illetve tisztították az ereszt. Ma is a hangár tetején vékony deszkaléceken kell majd mászkálnia, ugy gondolom,így hamar megszabadul a tériszonyától. Mindenesetre remélem, túléli ezt a napot is, addig is itt egy kép még tegnapról.

Szóval, Ákos hajnalban elment, Barnabás nem tudott olyan sokáig aludni apucikája szuszogása (horkolása) nélkül így már fél 7-kor ébredt, majd miután megitta a tejecskéjét visszaaludt fél 8-ig, gondolom a szülinapi izgalmak sem hagyták, hogy sokáig lustálkodjon.

Felöltöztettem a szép ünneplős ruhájába, mejd elkezdtük a napot, Barnabás először is kipucolta a kandallót.

Ezután beraktuk a ruhákat a mosógépbe, amit nagy élvezettel szemlél, hiszen elöltöltős, és jól látszik, hogy forognak benne a ruhák, majd egy szivacsot a kezébe kaparintva bősz takarításba kezdett. (szegényt még mindig dolgoztatjuk)

Ezek után sem nyugodott, és amig én a tegnap megsütött tortájára kevergettem a csokimázt, megtalált a szekrényben egy rumaromás üveget, és egy pillanat alatt kinyitotta, magára, (remélem nem magába) illetve a padlóra öntötte. Sebaj, ruhacsere, takarítás, nem is tudom, hogy fogom kimosni, mikor a kezemről még mindig nem tudtam lemosni a maradványokat, de majd kiderül.

A finom aperitif után reggeliztünk, Barnabás élvezettel magába tömött néhány kenyérkatonát, persze azokból is került az ölébe, illetve a földre.

Reggeli után vette át az új ünneplős ruháját, majd megint nekiindult a lakásnak, huncut kifejezéssel az arcán. 

Amig én mosogattam, meg pakolásztam, felfedezte, hogy a fürdőszobában is milyen izgalmas dolgok vannak, kipakolható fiók, megrágható flakonok, széthányható holmik.

Ebbe a rengeteg pakolásba szerencsésen elfáradt, és kis mocorgás, helyezkedés után elaludt (most már szigorúan csak a kiságyban, végül is nagy fiú már) én meg gyűjtöm az erőt, ki tudja mi minden történik még ma. A torta a hűtőben, a titkos ajándéka elrejtve várja, hogy megjöjjön Ákos, és megünnepelhessük a kis rosszcsontot.

Egy évvel ezelőtt már a véghajrában voltunk, már kimondták a bűvös mondtatot: "Ebből hamarosan kisbaba lesz" még 15 perc, és megszületik a kis kopasz Barnabás, akinek azóta sem nő a haja, hátul van egy kis pamacsos rész, mondjuk 50 db egy centis hajszál, de amugy a többi még érlelődik.

 Csak, hogy itt a nagy izgalmak közepette Barnabásról se felejtkezzünk el, leírom, milyen szuper okos és ügyes. (persze, azt is hozzá kell tenni, hogy ma fél órát ordított alvás helyett, és végül nemrég aludt el, de azért még szeretem)

Tegnap például letettem az ágyába, hogy most alvás jön, fészkelődött, mocorgott, majd észrevette, hogy botor módon karnyújtásnyi távolságban hagytam a ruhaszárítót, és egy ilyen szuper alkalmat nem is hagyott kihasználatlanul. Előszor is levett egy inget, meg egy pólót, jó alaposan kirázta azokat, majd a pólót hosszas szenvedég árán majdnem tökéletesen visszatette, ki is húzta a széleinél, ne legyen gyűrött. Ezek után néhány saját ruhájának állt neki, módszeresen szedegette őket, és rázta nagy erővel, hogy gyorsabban száradjon. Erre persze közbeléptem (én szívtelen anya) és eltettem messzebb a szárítót. Nem baj, nem törte le vállalkozói kedvét (mindegy, csak aludni ne kelljen) és elkezdte legújabb játékát, amivel már sajnos észrevettem, hogy mi a célja, és nem voltam benne annyira partner. A lényege a mutatványnak, hogy kidugja a lábát a rácson, mire ugye jól beszorul a combocskája, és el lehet kezdeni ordítani, hogy anya segíts. Anya segített is néhányszor, míg rá nem jött, hogy ez csak cseles trükk, és onnantól ismét csak kőszívűségét bizonyítva, nem állt kötélnek, szenvtelenül megvárta, míg egyetlen szeme fénye csak vissza tudja húzni a kis sonkás lábacskáját, és le tud feküdni szunyálni.

Itt még nem ért véget azért a móka, az ágy mellett lévő kisasztal alsó polcán lévő izgalmasan csörgő nejlonzacskó is tüzetes vizsgálat alá került, és csak miután az egész polc tartalmát leszórta a földre nyugodott meg, és aludt el éldesdeden.

Esti mutatványként felmászott többszor is a kanapéra, és lelkendezésemet elnéző, szerényen büszke mosollyal vette tudomásul. Az is okosságát bizonyítja, hogy ha meghall ugatni egy kutyát, ő is mondja vele, hogy vau vau, és nagyon figyel, hogy honnan jöhet a hang.

A harmadik trükkjét nem is tudom, hogy le merjem -e írni, vagy kopogtat holnap a gyámügy, hogy ebből az erkölcsi fertőből mihamarabb eltávolítsák a gyereket, mielőtt végleges érzelmi sebeket szerezne. Ákos maradék néhány teli sörösdoboza az asztal mellett volt nejlonba csomagolva. Barnabás nagy szenvedések árán kiszabadította, majd diadalmasan birtokba vett egy sörösdobozt. Nem tudom, hol láthatta (biztos mások vitték a rosszba) de roppant szakszerűen elkezdte piszkálgatni a nyitó kis fémizét, majd szájához emelve felemelte, és nyalogatta a sörösdobozt, még véletlen sem az alját tette a szájához, tehát nagyon is tisztában van vele, honnan lehet inni. Szóval, most már nagyon észnél kell lenni, nehogy egyszer arra jöjjek be, hogy a kanapén heverve sört iszogat. (tényleg nem tudom, hol láthatja ezeket a dolgokat, mi itthon csak szépre, jóra, hamvas nyuszikákra tanítjuk)

Ma délután elmentünk még vásárolni, költöttük szegény Ákos vérrel, verejtékkel megszerzett pénzét. Persze, megint Barnabás volt a kivételezett, kapott csőrös poharat, fogkefét, kekszet, meg a holnapi tortájához is bevásároltunk, és végül csak rászántam magam a megleptés ajándékára is.

Vettünk almát is, ami megint elgondolkodtatott az itteni kiaknázatlan lehetőségek kihasználásán. A legtöbb alma, ami valahogy normálisan kinéz Új-Zélandi import (!), ami angol alma, az meg hihetetlen kicsi, és savanyúnak néz ki. Kicsit fájt a szívem az otthoni finom, ezekhez képest óriási almák láttán. Szóval, bele lehet vágni az alma exportba, szerintem csak olcsóbb lenne Magyarországról hozatni, mint Új-Zélandról félig éretten.

Amugy teljesen ugyanazokat a olgokat lehet kapni, mint otthon, márkában sincs különbség, talán itt kicsivel több halat, meg tengeri herkentyűt árulnak, illetve nagyobb a választék a készételek terén, amiket mikróban 5 perc alatt lehet "megfőzni".

Amugy nem esett ma az eső szerencsére, de felhős az ég, és fúj a szél, ugyhogy kellemes júliusi idő max 18 fok van. 

Milyen érdekes belegondolni, egy évvel ezelőtt már a kórházban olvasgattam rövidnadrágban, és enyhén erősödő izgalommal készültem Barnabás jövetelére, most meg már itt kalandozik, egyre többször elég csak az egyik kezét fogni, ha menni akar, és egyre jobban kinyilvánítja akaratát. Például délután a kanapén ültem, felmászott, és a kanapé mögött lévő radiátort kezdte püfölni, majd teljesen egyértelmű módon megfogta a kezem, és odatette, hogy én is kopácsoljak. Egy idő után eltolta, hogy most ő jön, majd megint húzott, és dobolnom kellett.

 A lakásról még semmi hír, nem is tudom, mikor lesz, de a remény mindig megvan, meg addig is élvezzük ennek a szuper, tökéletesen felszerelt, tiszta lakásnak az előnyeit.

 Felkerekedtünk fél 9 után, majd családilag buszra szálltunk, és bementünk a belvárosba. Elég könnyen megtaláltuk az ügynökséget, ahol a lakás dolgait kell intézni. Ki kellett tölteni két adatlapot, és majd szólnak, hogy mi a helyzet. Elég gyors lett volna a dolog, csak közben el voltak foglalva más emberekkel is, így elég sokat kellett várni. Barnabás kezdetben egész jól viselte a dolgot, de aztán elszomorodott, mikor a kőszívű szülei nem engedték, hogy mindenféle izgalmas dolgokat csináljon, mint más táskájában turkálás, a falra tett képek leszerelése, a számítógépek drótjainak huzogatása. De aztán 10 után nem sokkal végeztünk is, Ákos elment dolgozni, mi Barnabással még kicsit körülnéztünk a belvérosban, majd mikor elszundított felpattantunk egy buszra és hazajöttünk.

Jól néz ki amugy a belváros, van néhány sétálóutca, rengeteg üzlet, tipikus angol pirostéglás házak. Találtunk egy nagy bolhapiacot is, ahol a mosópotról kezdve ruhákon, ékszereken, elektromos kütyükön keresztül még akár kanapékat is lehet venni.

Ma még délután elbuszozunk egy nagy hipermarketbe, meg kell venni Barnabásnak a hozzávalókat a tortájához, meg lehet, valami ajándékot is kap, ha jó lesz.

Én most hulla vagyok, jól megsétáltattam magam, ugyhogy megyek is, hátha barnicskó még szunyál egy darabig. Délután jelentkezem.

 Tehát, mint igértem, kicsit bővebb leírás a leendő házunkról, bár most már nem nagyon éljük bele magunkat, biztos csak akkor lesz, ha beköltöztünk.

Egy nem túl forgalmas mellékutcáról nyílik, ahogy belépünk az ajtón van egy kb 1 m2-es előszoba, majd mégegy ajtó nyílik a nappaliba, amit nem nappalinak, hanem előkelően reception room-nak vagyis fogadószobának hívnak.

Ebben van egy Gáborékéhoz hasonló műkandalló (amugy cirkofűtés van radiátorokkal), nem túl nagy szoba, de amire kell, arra elég. 

A napaliból hátrafelé van a konyha, ami szintén megfelelő méretű, de Ákos nagy szívfájdalmára gáztűzhely van benne (ha jól néztük, akkor villany sütővel), neki ez volt az egyik legjobb dolog itt, hogy inkább villanytűzhelyek vannak, és az mennyire jó. De ez sem baj, legalább Barnabásnak nehezebb lesz bekapcsolni.

A konyhából vezet az emeletre egy igen meredek keskeny lépcső, ugyhogy ez ismételten kihívások elé állítja majd Barnabást, (amit szerintem egy nap alatt legyőz), illetve a hátsó"kertbe" is innen lehet kimenni.

Megint egy érdekes motívuma az angol építészetnek a kerthez való ragaszkodás, ha csak egy 2 m2-es beton placc is, de legyen kert. Ilyen amugy szerintem, ha csak egy keskeny lépcső fér be, meg kicsi szobák is, de legyen emelet. (az upstairs megléte roppant fontos társadalmi státuszt jelent, a földszintes házakat kicsit lenézően bungalónak hívják).

Az emeleten van két szoba, egyik se túl nagy, de befér minden, ami kell,

a nagyobban van egy beépített szekrény,

a kisebben pedig egy titkos szoba, (ennek majd Barnabás nagyon fog örülni) ahol a bojler van, és még egy viszonylag nagy tárolórész.

A fürdőszoba szintén az emeleten van, ez is akkora, hogy épp elég, befér a kád, wc, és kész is.

Szóval 9-re megyünk be a városba, ott majd kiderül, hogy kibérelhetjük -e, illetve mikor vehetjük át a kulcsokat, szóval reménykedünk.

A kicsit lelombozó lakásnézés után - mivel jó koszos, meg némi lom is van benne, és kezdtem rájönni, mennyi takarítani, illetve bevásárolnivaló van, és vajon ezt hogy fogjuk megoldani - örömmel vettük észre, hogy a szomszéd utcában van egy szép templom, mégpedig a St Josepf's Catholic Church, ugyhogy ez egy kicsit könnyített az idegességemen, és újra vidáman tekintek a világba, végül is itt is ismerik a házhozszállítást, ha meg nem fér fel az ágy a lépcsőn, majd bedobjuk az ablakon.

Nemsokára indulunk, majd délután jelentkezem az ujabb információkkal, amik remélem, jó hírek lesznek.

 Csak gyors jelentés, hogy senki se aggódjon, bővebbet majd, ha Barnabás nem zaklat. :)

Szóval Barnabással megnéztük a lakást, jó lesz, szerintem kb ugyanaz méretre, meg elrendezésre, mint a másik, ez is beköltözhető állapotban van, illetve azért jó nagytakarítás ráfér, de a padló, meg a falak rendben vannak.

Holnap reggel kell bemenni az ügynökséghez intézkedni.

Később még jelentkezem képekkel. Pusz

 Hívott az ügynökség, megadta egy másik ügynökségnek a számát, akiket felhívtam. Ma du 5-re megyünk Barnabással megnézni az új házat. Elvileg majdnem ugyanott van, mint a másik, csak a főút másik oldalán, szintén egy csendesebb mellékutca, Wilbraham Street 96 szám, ha minden igaz. Ez is 425 font hetente, az ügynök szerint, még jobb állapotban is van, mint a másik, de lehet, csak mentegetni akarta magát a nagy baki miatt. :)

Lényeg a lényeg, ne aggódjatok, biztosan jó lesz az is, majd csinálok sok fényképet, és este küldöm az ujabb információt, ha jó minden, péntek délután átvehetjük a kulcsokat.

Ja, és Barnabás majdnem egy órát aludt.

itt a cím, ahol meg lehet nézni addig is a házat:

http://www.farrellheyworth.co.uk/PropertyDetails.aspx?PropertyID=54035&saleType=rent

 Ma reggel is nagyon jól aludt Barnabás, először 7 előtt nem sokkal ébredt, majd megkapta a tejecskéjét az apucikájától (milyen jó, hogy most már Ákos is részt vehet a szuszogós, szürcsögős, odabújós reggeli ivási szertartásban) majd mindketten visszaaludtak egészen fél 9-ig. Úgy lászik, a felhős, borongós idő jót tesz Barnabásnak, mondjuk nyilván más, mint amikor a Balcsin már reggel 6-kor napsütésre, madárcsicsergésre, kellemes melegre ébredt.

Szép kényelmesen megreggeliztünk, felhős az ég, szemerkélő eső (most már inkább eső eső). Ákos felhívta az ügynökséget, akik tényleg nem jó hírekkel szolgáltak. Most derült ki, hogy a jó kis templomos lakást mégse tudjuk kibérelni, mert most találták ki (vagy csak most szóltak az ügynökségnek?) hogy valami social house-zá akarják alakítani, tehát nem kiadó. Mindenesetre megpróbálnak gyorsan szerezni nekünk másikat, elvileg van is egy a közelben hasonló áron, meg ha minden igaz a credit checket (ami ugye 170 fontba került, vagy valami ilyesmi, és egy hétig tartott) nem kell ujra elvégezni, mert elfogadja az a másik ügynökség, akinél a lakás van. Majd kiderül, mi lesz, mindenesetre Ákos itthagyta a telefont, én tűkön ülve várom, hogy hívjanak, amikor tudnak biztató hírekkel szolgálni, addig is reménykedünk (elvileg ma mindenképpen telefonálnak, és ha jól értette Ákos, akár már péntek délután lehetne intézkedni, kulcsot átvenni). Az is igaz viszont, hogy most már mindegy, ha gettó széli, kocsma feletti, egyszobás, penészes lyuk, az sem baj, csak együtt legyünk az a fontos.

Addig is, Barnabás édesdeden szunyál az ágyában, 11:20 óta körülbelül (ki tudja meddig), én is pihenek, és ha van újság, egyből jelentkezem.

Ja, a jó hírt majdnem elfelejtettem, Ákosnak pénteken reggel kell mennie, ugyhogy már délben végez, így az egész délutánt Barnabás kényeztetésének szentelhetjük, mondjuk kell is sok idő, mert azt mondta, minden kocsmát ki akar próbálni a környéken :)

Mára terveztem belvárosi sétát, és körbenézést, de lehet, ha ilyen "párás" a levegő, akkor holnapra halasztjuk

Sok puszi mindenkinek

 Barnabás ezúttal fél 5-ig aludt, majd beszéltünk a mamával skype-on, közben együtt megettünk 3 almát, nagy örömmel csócsálta, ha esetleg nagyobb darabot harapott, azt kiköpte, de igen zokon vette, mikor az összenyammogot csutkát elvettem tőle.

Azért megint elgondolkodtam azon, milyen jó, hogy most élünk, mert ingyen félórákat lehet beszélgetni az otthoniakkal, azonnal tudok információt, meg képeket bárki által elérhetővé tenni, egész más, mintha hetente vinné a postás 3 különböző helyre a levelet, és hetekbe telne, mire megtelik a film, előhívatom, csináltatok sok másoltatot, és elküldöm szintén postán. Szóval, nagyon élvezzük, és ki is használjuk a "világháló" előnyeit.

Délután még azért csak elmentünk a közeli kisközértbe kenyeret, sajtot, meg felvágottat venni. Erről is elmélkedtem egy kicsit, hogy nem tudom, hogy csinálják, de itt ugye leginkább szeletelt enyér van, és hihetetlenül finom, puha. Sőt, nem az van, hogy kibontja az ember, másnap már száraz, 3-4 nap múlva már penészes. Volt itt néhány maradék szelet, még Ákos hagyta, mielőtt eljött, a cimke szerint lejárt 24-én, és még az is nagyon finom volt, piritósnak tökéletes. Szóval, lehet ez lesz a nagy milliárdos üzlet, amivel halálra keressük majd magunkat, kilessük az angol pékek titkos hozzávalóit, és mi leszünk a kenyérkirályok Magyarországon. :)

Meglepő módon egész este sütött a nap, egy felhő sem volt az égen, el is kezdtem aggódni, mi lesz, ha ez így folytatódik, hiszen a méregdrága 50 faktoros naptejnek, amit kihoztunk, már csak a negyede van meg. :) Mindenesetre gyorsan lefényképeztem Gáborék kertjét is, a deszkakerításig az övék, a másik oldalon, ahol nem látszik már, kb mégegyszer ekkora a terület.

Ákos nagyon hamar hazaért, már negyed kilencre, mondta, hajtotta az ideg, mert hagyott egy üzenetet neki az ügynökség, ahol a lakást fogjuk bérelni, hogy hívja majd fel őket, mert valami baj van. Azért remélem, a valami baj csak egy kis apróság, nem pedig az, hogy nem tudunk költözni, de mindegy, megoldjuk bármi is van. Csak hát mondta szegény, hogy milliószor meghagyta, hogy 9 és 11 között elérhető, ráadásul 2-kor van szünete, és rendszeresen 3-kor hivogatja az ügynökség, az 5 órai szünetben meg ugye azok már bezártak, tehát már nem lehet visszahívni. Mindenesetre kiváncsian várom az újabb fordulatot, délelőtt kiderül, hogy miujság.

Barnabás mostmár úgy látszik teljesen megbocsájtott Ákosnak, újra visszaállt a nagy szerelem, este alig akarta elengedni, hogy fürödni menjünk, de aztán csak sikerült valahogy, és cumisüveges tejivás után el is aludt hamar. Mi megvacsoráztuk a tegnapi finom spagetti maradékát, és nem kellett sokat álmatlanul forgolódni, eldőltünk, mint egy darab fa.

 Nos, Barnabás 35 perces alvás után ébredt (az erre fogadók majd jelentkezzenek az értékes nyereményért) majd megevett egy egész tányér finom főtt, krumplinyomóval összenyomkodott krupli-répa-karfiol főzelékből, bár nyilván nem volt olyan finom, mint az orgoványi zöldségek, de szegénykének már ezzel kell beérnie.

Ebéd után még kicsit rendetlenkedett, mindent megtett, hogy akár a levegőben állva is, de hozzáférjen az asztalon lévő tiltott dolgokhoz.

Egy óra körül elindultunk bevásárolni, nem olyan messze (kb 25 perc séta) van egy jó nagy bevásárló park, sok üzlettel, egy Boots-ba tértünk be, ez kb Rossmann jellegű üzlet, körbenéztünk, hogy mi mennyibe kerül. Ismét csak megdöbbentett, hogy nagyjából ugyanannyiba kerül itt minden, mint otthon, miközben a fizetések többszörösei az otthoniaknak. Vettem Barnabásnak tápszert, otthon 600g-os kb 2500 Ft, itt 900g-os volt majdnem 8 font, ami max 2800 Ft. Kapott még Barnabás úgy bodykat is, mert már eléggé kinőtte a régieket, ezt is 7 db-ot 7,5 fontért vettem, ami szerintem nagyon olcsó. Sajnos az otthonihoz hasonló tejberizspépet, vagy tejpépet nem nagyon találtam, amit reggelire szokott enni, de még körülnézek másfelé is, inkább zabkása jellegűek voltak, amit tejhez kell keverni. 

A nagy boltozás után hazafelé indultunk, Barnabás nem nagyon tudott elaludni, annyi érdekes látnivaló volt az úton (ez a Ribbleton Lane nevű, eléggé forgalmas utca) Láttunk kukásautót, emeletes buszt, cementszállítót, marhatrágya szállítót (legalább is, kb ezt azonosítottam be a szag alapján, de Ákos biztos pontosabban meg tudta volna mondani:) ), ugyhogy nem sikerült szunyálni, ugyhogy egy vadregényes ösvényen betértünk a közeli vadonba, ahol csalánmezők és szederbokrok között lehet sétálni, nagyon nyugodt bozótos, és elég nagy is. Itt már Barnabás szerintem csakazértsem aludt, hiába döntöttem le a háttámlát, keményen erősítette a hasizmait, és felkapaszkodva nézelődött egyre mérgesebben. Eléggé fúj a szél, ugyhogy abban a kegyben volt részünk, hogy többször is kisütött a nap, így kellően megcsodálhattuk a szép lila virágokat,

illetve egy kőépítményt, aminek a céljára, vagy mondanivalójára sajnos nem jöttem rá (egyelőre)

Mindenesetre feladtam a természet lágy ölén való elalvás erőltetését, és hazafelé vettük az irányt. A park bejárati kapuját viszont muszáj volt még megörökíteni (bármennyire volt is mérges Barnabás a késlekedés miatt) mert nagyon tetszett, hogy valami miatt úgy csinálták meg, hogy egy bizonyos szélességnél kövérebb emberek ne férjenek be, szerencsére mi még éppen be- és kifértünk.

Hazajövet után be is tettem Barnabást a kiságyába, ahol némi küszködés és pakolászás után el is aludt kb 3-kor, és alszik még mindig. (ujabb tippeket kérek az időtartamra)

Jó délutánt mindenkinek, este még jelentkezem.

 Ma reggel, kiételes módon szemerkélő esős, felhős napra ébredtünk. Nem tudom, hogy ez a remek időjárás volt az oka, vagy Ákos nyugtató horkolása, de Barnabás éjjel valamikor felsírt, nem kellett kivenni, és visszaaludt kis dudorászgatás hatására, majd 6-kor ébredt fel. Ákos megitatta a finom tejecskéjével, majd visszaaludt mindenki, és Barnabás egészen 8-ig szunikált, ugyhogy nagyon hálásak vagyunk emiatt. 

A finom reggeli után folytatódott a lakás felfedezése. - Nem, a biciklit még mindig nem szabad piszkálni, - Igen, a wc-kagylóba se nyúlkáljál, - Nesze, itt egy répa, ezt rágcsálhatod. Egyelőre még majdnem minden az eredeti állapotában van, bár azért erre-arra már Barnabás elhelyezett néhány kekszmorzsát, illetve a tegnapi főzés alatt egy fűszerszóró műanyag fedelét sikerült eltörni, de nagyon reménykedem benne, nem idegenítjük el magunkat Gáboréktól, és talán nagyobb károkozás nélkül túlvészeljük ezt a hetet.

A tegnapi séta során megfigyeltük az őslakosok időjáráshoz való viszonyát, és elég vegyes a kép. Nem volt nagyon hideg, szerintem kb 18 ok lehetett, volt aki kabátban sétált, volt olyan gyerek, aki egy pántos nyári ruhában rohangászott, néhány kortárs kisbaba pedig mezitláb, rövid nadrágban ücsörgött a babakocsijában. Barnabásra mindenesetre hosszú nadrágot, és pulcsit is adtam (én gonosz anya) ne betegséggel kezdjük az izgalmakat.

Kiváncsian várom, milyen napokat tartogat még nekünk ez a forró nyár, délutánra megint város és boltfelfedezést terveztem, meglátjuk mi lesz belőle.

Barnabás egyelőre édesen szunyál a babakocsiban, külön izgalom tippelgetni, ez alkalommal meddig alszik majd, kérem tegyék meg tétjeiket.

 Barnabás végül délig aludt a babakocsiban, aztán jóízűen megette az otthonról hozott finom üveges bébiételét. Ebéd után kicsit rendezgettünk, elég nehéz így egyik bőröndből a másikba pakolászgatni, de nem sokáig tart már ez a vándorlét sem.

Délután megint elféradt (meg én is) ugyhogy kettő körül letettem a kiságyába, én is lefeküdtem, és jóízűen aluszkáltunk, egészen fél négyig. Kis uzsonna után megint nyakunkba vettük a várost, az eső szerencsére elállt, nem is volt hideg, sőt, kb 3 másodpercre a nap is előbújt a felhők közül. Eőször megint vásároltunk, vacsorához finom daráthúst, meg holnapra zöldségeket, almát Barnabásnak (mondjuk majd keresni kell valami piacot, mert a kicsi alma darabja 30pennyért nem túl gazdaságos ár), majd elsétáltunk a leendő házunkhoz, háztól házig kb 40 perc kényelmes sétával. Tényleg nagyon nyugodt, szép kis utca egyik oldalon a templom, másik oldalon kb 10 ház. Hazafelé már busszal jöttünk, mert mindketten meguntuk a gyaloglást - bár Barnabás lehet, az ücsörgést unta meg - innen kb 5 percre áll meg a busz, 1font 10 penny volt a jegy, asszem Budapesten is ennyi egy vonaljegy, bár itt távolságot néz, tehát, ha keveset mész, akkor olcsóbb. 

Kb 7 körül értünk haza, Barnabás segített megfőzni a finom spagettit vacsorára, bár már egyre fáradtabb lett, de most át kell szoktatni a későbbi fekvésre, hogy Ákos is lássa valamennyire esténként. 

Mikor kész lettünk, kicsit még olvastunk a jó kis állatos könyvből, a malacos kép (meg az én malachangom) kifejezetten tetszett neki. Ákos fél 9 előtt ért haza, gyorsan megfürdettük Barnabást, aki nagy örömmel vette tudomásul, hogy apa is olyan ügyesen issza a sört, mint a papa :) (a papától megtanult ivás utáni élvezetes sóhajt is bemutatta) Fürdés után megitta a tejet, és kis helyezkedés után már aludt is. Mindi jókat nevetek rajta, hogy a próbaképp alvósállatnak bepakolt plüssizéket módszeresen eldobálgatja, ne zavarják az ő kényelmét.

Mi megettük a finom vacsorát, és élvezzük a kellemesen hűvös estét Ákossal, tervezgetjük a tennivalók halmazát.

Jóéjt mindenkinek.

 Tehát, mint említettem, Barnabás kivételesen jól aludt, mondjuk nem is csodálkoztunk az előző napi hajnalig tartó lagzizás, meg a repülőút fáradalmai után. Én olyan fél7 körül keltem talán, kicsit pakolásztam, majd nemsokára Barnabás is felébredt. Ákost még kicsit hagytuk aludni, így nyugodtan felfedezhette a lakást. Nagyon szép Gáborék lakása, ahogy belépünk az ajtón van egy pici előszoba, majd egyből a nappali jön, hát ezt egyelőre jól belaktuk, itt van két kanapé, egy ebédlőasztal székekkel, meg most Barnabás ágya, a nappaliból nyílik egy kicsi folyosó, jobbra a konyha, az is nagyon szép, balra a fürdő, és a hálószoba, és hátrafelé ki lehet menni a kertbe, ami szintén kicsi, de nagyon aranyos. Itt úgy van, hogy kb négyszög alakban vannak a sorházak, és egy négyszögletes nagy udvar van felosztva ki cikkelyekre, így a kertrészbe csak a házakból lehet bejutni. Majd próbálok fényképeket is tenni ide, ha sikerül.

 Szóval Barnabás körbenézett, sajnos elég hamar felfedezte a konyha előtti folyosón a biciklit, így még egy kis korareggeli olajoskéz mosás, meg olaj törlése a padlóról móka is volt, de aztán elkészült a reggeli, és a szuper (szintén Attilától kapott) párnázott, dönthető etetőszéke is kipróbálhatta. 

Ákos is felkelt fél 9 körül, kicsit pakolászgattunk, aztán átjött Pista (aki még 56 környékén költözött ki ide), ő az itteni magyarok segítő angyala, ahogy látom, ide is azért jött, hogy megbeszéljék Ákossal, mikor viszi el majd az ügynökséghez kocsival, hogy a mi lakásunk dolgait is intézhessék. Közben Barnabással fölkerekedtünk, és a szemerkélő esőben elsétáltunk a közeli kis Tescoba (dejó, hogy itt is van ilyen :) ), vettünk kenyeret, megcsodáltattuk marnabást az angol hölgyekkel is, a pénztáros külön megjegyezte, hogy csak nem nyaralni voltunk, mert milyen jó színe van, majd hazasétáltunk.

Itthon aztán szegény Ákos indult is dolgozni, azért csináltam neki néhány szendvicset, majd 10-kor biciklire pattant, és majd csak este látjuk. Barnabást ezután elaltattam a babakocsiban, olyan 10:15 körülre aludt is, és még mindig alszik (most van 11:47) szegénykének be kell hoznia az alvás lemaradását.

Ja, még annyit, Ákos beszélt az ügynökséggel, és végül is szombaton fogjuk majd elintézni a papírmunkát, meg a kulcsátadást, mert hétköznap neki munka előtt már nem férne bele, ugyhogy ha nagyon ügyesek vagyunk, hétfő reggelre kipucolva hagyhatjuk itt Gáboréknak a lakást.

Majd még jelentkezem ma, sok puszi mindenkinek

Nos, azért kezdem ezt a netes naplót, hogy mindenki láthassa, mi történik it velünk, és ne kelljen mindent 100x elmondani. Nem ígérem, hogy folyamatos lesz, valószínűleg egyre ritkulni fognak a bejegyzések, de amíg tart a lendület, írok.

 Elindultunk Angliába, nagy izgalmak közepette.

Szerencsére sikerült bepakolni mindent, két nagy bőrönd (20,6 meg 21,8 kilósak, jól kiszámoltuk) két kézipoggyász, babakocsi, Barnabás (10,5 kiló legalább, szerencsére őt nem mérlegelték).

Persze kiderült, késve fog indulni a gép, miért is ne késne, így 18:50 helyett végül is 20:20 körül szálltunk fel. Nem baj, 6-ko könnyes búcsú apáéktól, beindultunk a biztonsági kapun keresztül, szerencsére nem volt semmi probléma, a 3 üveg babavizet, meg a cumisüvegben lévő vizet is gond nélkül felengedték, Ákos hozta Barnabást, akkor becsipogott a biztonsági kapu, mikor egyedül visszament akkor nem, de érdekes módon Ákos motozták meg, nem Barnabást, így a pelenkájába rejtett felfújható tankot nem találták meg :).

Odabent elnézelődtünk, Banabás mászkált mindenfelé, néhány kisgyerekkel is találkozott, csak akkor volt gond, amikor felfedezte a duty free bolt polcra kirakott csokoládé készletét, és nem nagyon értette, miért nem engedjük, hogy azt lepakolja, illetve megcsócsálja. De aztán fél nyolv körül leszállt a gép, amivel mi mentünk, gyors utolsó pisilés Magyar földön, és be is szállhattunk a szokásos buszos kivitelbe. Most is elgondolkdtam azon, hogy miért jobb a babakocsival előreengedni az embert, amikor a buszon vársz 10 percet, mire mindenki beszáll, odamegy a busz a repülőhöz, ahol még vár 10 percet, mire ki lehet szállni, aztán úgyis előre engedsz mindenkit, hadd nyomakodjanak (végül is helyjegye van mindenkinek, de azért tolongani kell). Szerintem sokkal egyszerűbb lenne, ha a gyerekesek szállnának fel a legvégén, dehát még nem én irányítom a világot. (egyelőre:) )

Mindenesetre lenthagytuk a babakocsit a lépcső alján, beszálltunk, Barnabással az ölemben az ablakhoz ültünk, Ákos középre. Jól tele volt a gép, még egy kisbaba volt olyan 8 hónapos forma.

Kicsit persze kellett várni, mire elindultunk, Barnabás nem örült annak, hogy nem szaladgálhat mindenfelé, kicsit nyűgösködött, de aztán, szopizott egy keveset (addig sem ordít alapon:) ) majd megitta a tejecskéjét cumisüvegből, amikor végre elindultunk, így teljesen nyugodtan viselte a felszállást, el is aludt.

Nagyon szép felhőtenger felett repültünk, a lemenő nap felé, Barnabás édesdeden szunyókált majdnem 2 órán keresztül.

Amikor felébredt már Anglia felett voltunk, nagyon örült neki, hogy nézelődhet, kicsit persze visszafogtuk megint (gonosz szülők) hogy ne csapkodja az előttünk ülő fejét, de csak akkor kezdett el nyűgösködni, amikor elkezdtünk ereszkedni. A leszállás jó sokáig tartott, kb fél óra volt, akkor kicsit sírdogált, de igyekeztem szopiztatni, így többé-kevésbé nyugodtan elvolt. Mikor leért a gép a földre, teljesen megnyugodott, és édesen pihent a kezemben, ez már Angol idő szerint este 10-kor volt.

Leszállás után nem kellett sokat várni, lehetett is kiszállni (mi persze udvariasan előreengedtünk az újfent tolongó tömeget) csak azt kellett lesni, hogy a millióinkkal teli hátizsákot nehogy felkapja valaki:), majd lesétáltunk a lépcsőn, és be az épületbe. Szemerkélő eső, hűvös idő, mondjuk ez nem ért minket meglepetésként.

A reptéren jó sokat kellett sétálni az útlevél ellenőrzésig, de ott gyorsan ment a sor, Barnabás büntetett előéletére sem derült fény, ugyhogy mehettünk a csomagkiadóhoz.

Amig vártunk, Barnabás megajándékozta az öreg Angliát is egy szeretetcsomaggal, szerencsére a repterek eléggé jól fel vannak készülve pelenkázókkal, úgyhogy ez sem okozott problémát, mire visszaértünk Ákoshoz a babakocsi is megérkezett, majd nem sokkal később a bőröndök is, a szuperbiztos drótos zárnak köszönhetően ezúttal bontatlan állapotban. Indulhattunk is kifelé, ahol már várt Attila, Ákos kollegája, hogy hazahozzon minket autóval. Ezért is nagyon hálásak vagyunk, hogy így sikerült, mert az utolsó rendes vonatot, ami 10:30-kor indult Prestonba már lekéstük volna, és még talán éjfélkor jött volna egy, de három bőrönddel, hátizsákkal, fáradt gyerekkel nehézlett volna várni még, vonatozni, aztán talán hazataxizni az állomásról, szóval így abszolút tökéletes volt. Beszálltunk az autóba, csodával határos módon az összes csomagot sikerült begyömöszölni (Barnabást is Attila kislányának gyerekülésébe), és talán fél-háromnegyed óra alatt már meg is érkztünk Gáborék lakásához. 

Kipakoltunk, már itt volt a szintén Attiláéktól kapott kiságy, de végülis Barnabást közénk fektettük le, mire Ákos összeszerelte az ágyat, mi már édesdeden szunyókáltunk egészen hajnali 4-ig, mikor Barnabás üdvözölte a szomszédságot gyönyörű áriával, de aztán szopizás, tejivás után visszaaludt, és tőle szokatlan módon aludt talán 7-ig.

És este lett és reggel, első nap...