A mai nap a totális lustálkodás jegyében telt (legalább is egyeseknek)

Reggel a szokássá váló 3/4 7-es ébresztő szólt, Barnabás megkapta a reggeli tejecskéjét, de utána nem aludt már vissza, így fél 8 körül kihozta Ákos, és onnan kezdődött a napunk. Finom melegszendvicset reggeliztem, Ákos meg crumpetset, Barnabás pedig finom búzapelyhet. Nagyon élvezi a közös reggeliket, csak néha jobban leköti, hogy Ákos milyen izgalmasan eszik, mint a saját étele.

Délelőtt ismét izzott a mosógép, mivel Gáborék érkezését már nagyon várjuk, ezért igyekeztem a szennyeshalmot valamelyest redukálni, és nagy nagy szerencsénkre, nem is esett egész nap az eső, csak a szél fújt valamicskét, így egész jól száradtak a ruhák. Persze, azt, hogy vagy 5x felborult a szárító a szél miatt nem is számolom, és egyszer a majdnem száraz ruhákra ömlött a fölöttünk lakó mosógépéből a csatornába kifolyó víz. Úgy van itt ugyanis megcsinálva, hogy a konyhai csapból külön van kivezetve a víz, a miénk ugye földszinti lakás lévén a földön lévő lefolyóba folyik, a fölöttünk lakóé pedig egy csőbe, csak valamilyen oknál fogva ez a cső felül nyitott, és gyakran kizubog belőle a víz. Hát most is ez történt, mindegy, arrébb tettem a szárítót (ahol még kétszer fel tudott borulni) és megnyugodva konstatáltam, hogy nem a wc-ből jött az áldás, hanem csak a mosógépből (szag alapján történt az azonosítás)

Ebédre Barnabás répa-karfiol és rég hiányolt Asdaban vásárolt sütőtök főzeléket kapott, jóízűen el is fogyasztott belőle megfelelő mennyiséget, majd olyan fél 3 körül aludt el. Ekkor álltam neki az ebédfőzésnek, ami Ákos javaslatára darált húsos- borsós - kukoricás - rizses rizottó, vagy rizibizi, vagy rizseshús lett (mindenki kedvére választhat) és nagyon finomra sikeredett. Sajnos, Barnabás felébredt, mire nekiláthattunk, így még kicsit akrobatikázni kellett evés közben, hogy ne nyúljon bele (és kezdjen el sírni, hogy megégette a kezét, mert túl forró) illetve szórja szét a lakás különböző pontjain. De abszolót gyakorlott szülőkként már féllábon, egy kézzel is tudunk enni minketten, úgyhogy mi is méretes mennyiséget termeltünk be.

 Délután sem csináltunk mást, csak élveztük Ákos jelenlétét, Barnabás aranyosan eljátszadozott, tesztelte a reakcióidőnket, meg a figyelmünket - "Nem, nem szabad a biciklihez nyúlni." - "Nem, a kábeleket se piszkáld!" - "Barnabás a kukában sem illik matatni" stb. Aztán - ismét utalnék a háziurak közelgő hazajövetelére - nekiláttam a takarításnak, szegény Edináék ne forduljanak azzal a lendülettek vissza, ha meglátják az uralkodó állapotokat.

Barnabás mai új trükkjei: kezébe vesz egy építőkockát, majd mikor Ákos nyújtja a kezét, odaadja neki. Ákos leteszi a földre, Barnabás felveszi, és a kérő szóra újra odaadja. (milyen kis udvarias) Valamint ma is többször előfordult, hogy elfelejtette, hogy nem kapaszkodik semmibe, és egyedül megállt.

 Most pedig az esti tej megivása után édesdeden alszik, lehetne mindenféle izgalmas dolgot csinálni még (befejezni a takarítást, elmenni kocsmába ugyis telefonál, ha baj van nem?) de úgy kifáradtam ebbe a nagy semmit se csinálásba, hogy megint korai fekvés lesz ebből.

Mindenkinek jó éjszakát.