szülinap

 Barnabás nagyon köszöni a jókívánságokat, remekül érzi magát a szülinapján.

Ebédre finom pizzát sütöttünk, Barnabás répás brokkolis borsós főzeléket kapott, nem volt teljesen elragadtatva tőle, de azért evett belőle rendesen. Ákos egy után ért haza, kicsit megszeretgettük, majd Barnabás elvonult szunyókálni, addig mi megebédeltünk, és élveztük, hogy Ákos normális időben van itthon.

Majd, jött a lényeg, a szülinapos felköszöntése, a szuper, saját kézzel sütött torta elfogyasztása. (ami nagyon finom lett, ezt is mutatja, hogy Ákos két szeletet evett belőle)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Barnabásnak nagyon tetszett a torta, meg a gyertya is rajta, próbálkozott is többször az elfújásával, és mivel tükkös, újrafelgyulladó gyertyát kapott, volt lehetőség a próbálkozásra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután levágtam egy szeletet, nem sokat teketóriázott (mi botor módon azt gondoltuk, majd kiskanállal épphogy megkóstolja) belemarkolt a szeletbe, és a felét egyből betömte a szájába. Azért mindenki megnyugtatására közlöm, abszolút egészséges tortája volt, glutén mentes, vagyis nem is volt benne liszt. (csak egy kis csokoládé:) )

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután magát, Ákost, engem, a padlót ügyesen összekente, jöhetett a fogmosás,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

majd megkapta a várva várt titkos ajándékát, egy csomag nagyméretű legót. Ezt azonnal birtokba is vette, majd Ákos nagy büszkeségére hamar rájött, hogy lehet az elemeket egymásba tenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogy a csokievés, vagy a szülinapi izgalmak hatása volt -e, mindenesetre egyre nyűgösebb lett, így kénytelen voltam elvinni egy kis hűsítő sétára a kezdetben szitáló, végül zuhogó esőben. Bejártuk a közeli titkos ösvényekkel teli parkot, majd mire elaludt hazafelé vettem az irányt. Ismét volt időm elmélkedni az angliai időjárás rejtelmein, mióta ittvagyunk, minden nap esett, a max napsütés volt mondjuk 10 perc. Nembaj, a réti virágok, és a meztelen csigák láthatóan nagyon jól érezték magukat.

Az egyéves nagyfiú most békésen játszik az új szuper játékával, felfedezi, hogy azért ezt is lehet tologatni berregő hang kíséretében, és ez is jó messzire elmegy, ha eldobja. Valamint miután felállt egy általam épített torony mellett, majdnem fél percig állt két kockával a kezében. Lehet, lassan tényleg nekiindul, és akkor lesz nemulass. :) És persze végre valami, amivel Ákos és én is élvezkedhetünk.