Nos, azért kezdem ezt a netes naplót, hogy mindenki láthassa, mi történik it velünk, és ne kelljen mindent 100x elmondani. Nem ígérem, hogy folyamatos lesz, valószínűleg egyre ritkulni fognak a bejegyzések, de amíg tart a lendület, írok.

 Elindultunk Angliába, nagy izgalmak közepette.

Szerencsére sikerült bepakolni mindent, két nagy bőrönd (20,6 meg 21,8 kilósak, jól kiszámoltuk) két kézipoggyász, babakocsi, Barnabás (10,5 kiló legalább, szerencsére őt nem mérlegelték).

Persze kiderült, késve fog indulni a gép, miért is ne késne, így 18:50 helyett végül is 20:20 körül szálltunk fel. Nem baj, 6-ko könnyes búcsú apáéktól, beindultunk a biztonsági kapun keresztül, szerencsére nem volt semmi probléma, a 3 üveg babavizet, meg a cumisüvegben lévő vizet is gond nélkül felengedték, Ákos hozta Barnabást, akkor becsipogott a biztonsági kapu, mikor egyedül visszament akkor nem, de érdekes módon Ákos motozták meg, nem Barnabást, így a pelenkájába rejtett felfújható tankot nem találták meg :).

Odabent elnézelődtünk, Banabás mászkált mindenfelé, néhány kisgyerekkel is találkozott, csak akkor volt gond, amikor felfedezte a duty free bolt polcra kirakott csokoládé készletét, és nem nagyon értette, miért nem engedjük, hogy azt lepakolja, illetve megcsócsálja. De aztán fél nyolv körül leszállt a gép, amivel mi mentünk, gyors utolsó pisilés Magyar földön, és be is szállhattunk a szokásos buszos kivitelbe. Most is elgondolkdtam azon, hogy miért jobb a babakocsival előreengedni az embert, amikor a buszon vársz 10 percet, mire mindenki beszáll, odamegy a busz a repülőhöz, ahol még vár 10 percet, mire ki lehet szállni, aztán úgyis előre engedsz mindenkit, hadd nyomakodjanak (végül is helyjegye van mindenkinek, de azért tolongani kell). Szerintem sokkal egyszerűbb lenne, ha a gyerekesek szállnának fel a legvégén, dehát még nem én irányítom a világot. (egyelőre:) )

Mindenesetre lenthagytuk a babakocsit a lépcső alján, beszálltunk, Barnabással az ölemben az ablakhoz ültünk, Ákos középre. Jól tele volt a gép, még egy kisbaba volt olyan 8 hónapos forma.

Kicsit persze kellett várni, mire elindultunk, Barnabás nem örült annak, hogy nem szaladgálhat mindenfelé, kicsit nyűgösködött, de aztán, szopizott egy keveset (addig sem ordít alapon:) ) majd megitta a tejecskéjét cumisüvegből, amikor végre elindultunk, így teljesen nyugodtan viselte a felszállást, el is aludt.

Nagyon szép felhőtenger felett repültünk, a lemenő nap felé, Barnabás édesdeden szunyókált majdnem 2 órán keresztül.

Amikor felébredt már Anglia felett voltunk, nagyon örült neki, hogy nézelődhet, kicsit persze visszafogtuk megint (gonosz szülők) hogy ne csapkodja az előttünk ülő fejét, de csak akkor kezdett el nyűgösködni, amikor elkezdtünk ereszkedni. A leszállás jó sokáig tartott, kb fél óra volt, akkor kicsit sírdogált, de igyekeztem szopiztatni, így többé-kevésbé nyugodtan elvolt. Mikor leért a gép a földre, teljesen megnyugodott, és édesen pihent a kezemben, ez már Angol idő szerint este 10-kor volt.

Leszállás után nem kellett sokat várni, lehetett is kiszállni (mi persze udvariasan előreengedtünk az újfent tolongó tömeget) csak azt kellett lesni, hogy a millióinkkal teli hátizsákot nehogy felkapja valaki:), majd lesétáltunk a lépcsőn, és be az épületbe. Szemerkélő eső, hűvös idő, mondjuk ez nem ért minket meglepetésként.

A reptéren jó sokat kellett sétálni az útlevél ellenőrzésig, de ott gyorsan ment a sor, Barnabás büntetett előéletére sem derült fény, ugyhogy mehettünk a csomagkiadóhoz.

Amig vártunk, Barnabás megajándékozta az öreg Angliát is egy szeretetcsomaggal, szerencsére a repterek eléggé jól fel vannak készülve pelenkázókkal, úgyhogy ez sem okozott problémát, mire visszaértünk Ákoshoz a babakocsi is megérkezett, majd nem sokkal később a bőröndök is, a szuperbiztos drótos zárnak köszönhetően ezúttal bontatlan állapotban. Indulhattunk is kifelé, ahol már várt Attila, Ákos kollegája, hogy hazahozzon minket autóval. Ezért is nagyon hálásak vagyunk, hogy így sikerült, mert az utolsó rendes vonatot, ami 10:30-kor indult Prestonba már lekéstük volna, és még talán éjfélkor jött volna egy, de három bőrönddel, hátizsákkal, fáradt gyerekkel nehézlett volna várni még, vonatozni, aztán talán hazataxizni az állomásról, szóval így abszolút tökéletes volt. Beszálltunk az autóba, csodával határos módon az összes csomagot sikerült begyömöszölni (Barnabást is Attila kislányának gyerekülésébe), és talán fél-háromnegyed óra alatt már meg is érkztünk Gáborék lakásához. 

Kipakoltunk, már itt volt a szintén Attiláéktól kapott kiságy, de végülis Barnabást közénk fektettük le, mire Ákos összeszerelte az ágyat, mi már édesdeden szunyókáltunk egészen hajnali 4-ig, mikor Barnabás üdvözölte a szomszédságot gyönyörű áriával, de aztán szopizás, tejivás után visszaaludt, és tőle szokatlan módon aludt talán 7-ig.

És este lett és reggel, első nap...