Nos, Barnabás 35 perces alvás után ébredt (az erre fogadók majd jelentkezzenek az értékes nyereményért) majd megevett egy egész tányér finom főtt, krumplinyomóval összenyomkodott krupli-répa-karfiol főzelékből, bár nyilván nem volt olyan finom, mint az orgoványi zöldségek, de szegénykének már ezzel kell beérnie.

Ebéd után még kicsit rendetlenkedett, mindent megtett, hogy akár a levegőben állva is, de hozzáférjen az asztalon lévő tiltott dolgokhoz.

Egy óra körül elindultunk bevásárolni, nem olyan messze (kb 25 perc séta) van egy jó nagy bevásárló park, sok üzlettel, egy Boots-ba tértünk be, ez kb Rossmann jellegű üzlet, körbenéztünk, hogy mi mennyibe kerül. Ismét csak megdöbbentett, hogy nagyjából ugyanannyiba kerül itt minden, mint otthon, miközben a fizetések többszörösei az otthoniaknak. Vettem Barnabásnak tápszert, otthon 600g-os kb 2500 Ft, itt 900g-os volt majdnem 8 font, ami max 2800 Ft. Kapott még Barnabás úgy bodykat is, mert már eléggé kinőtte a régieket, ezt is 7 db-ot 7,5 fontért vettem, ami szerintem nagyon olcsó. Sajnos az otthonihoz hasonló tejberizspépet, vagy tejpépet nem nagyon találtam, amit reggelire szokott enni, de még körülnézek másfelé is, inkább zabkása jellegűek voltak, amit tejhez kell keverni. 

A nagy boltozás után hazafelé indultunk, Barnabás nem nagyon tudott elaludni, annyi érdekes látnivaló volt az úton (ez a Ribbleton Lane nevű, eléggé forgalmas utca) Láttunk kukásautót, emeletes buszt, cementszállítót, marhatrágya szállítót (legalább is, kb ezt azonosítottam be a szag alapján, de Ákos biztos pontosabban meg tudta volna mondani:) ), ugyhogy nem sikerült szunyálni, ugyhogy egy vadregényes ösvényen betértünk a közeli vadonba, ahol csalánmezők és szederbokrok között lehet sétálni, nagyon nyugodt bozótos, és elég nagy is. Itt már Barnabás szerintem csakazértsem aludt, hiába döntöttem le a háttámlát, keményen erősítette a hasizmait, és felkapaszkodva nézelődött egyre mérgesebben. Eléggé fúj a szél, ugyhogy abban a kegyben volt részünk, hogy többször is kisütött a nap, így kellően megcsodálhattuk a szép lila virágokat,

illetve egy kőépítményt, aminek a céljára, vagy mondanivalójára sajnos nem jöttem rá (egyelőre)

Mindenesetre feladtam a természet lágy ölén való elalvás erőltetését, és hazafelé vettük az irányt. A park bejárati kapuját viszont muszáj volt még megörökíteni (bármennyire volt is mérges Barnabás a késlekedés miatt) mert nagyon tetszett, hogy valami miatt úgy csinálták meg, hogy egy bizonyos szélességnél kövérebb emberek ne férjenek be, szerencsére mi még éppen be- és kifértünk.

Hazajövet után be is tettem Barnabást a kiságyába, ahol némi küszködés és pakolászás után el is aludt kb 3-kor, és alszik még mindig. (ujabb tippeket kérek az időtartamra)

Jó délutánt mindenkinek, este még jelentkezem.