Először is nagyon szépen köszönjük az évfordulós jókívánságokat, nagyon aranyosak vagytok.

Másodszor elnézést a késedelemért, de annyi minden történt, nem nagyon volt időm leülni és írogatni.

Tehát. Szerdán azzal kezdtük a reggelt, hogy Barnabás enyhe lázzal ébredt (38.1)  úgy látszik, csak sikerült megfázítani az esőben, szélben, nyirkos időben. De elég jó kedve volt, úgyhogy mindannyian felkerekedtünk és elmentünk a Kingswood ügynökséghez. Odaadtuk az adatlapot, átolvastuk a szerződést, mindenféle fontos dolog volt benne. (pl. a kedvencem, a bérlőnek kötelessége kéthavonta egyszer lemosni az ablakokat kívül-belül :) )

Ákos aláírt mindent, amit az orra alá dugtunk, és már mehettünk is a lakáshoz. Szerencsére gyorsan folyt ez a dolog, úgyhogy még belefért az időbe, hogy mindenki eljöjjön. A lakásnál az ügynök átnézte, mi minden van, leltárat készített a berendezésről, addig mi körbenéztünk, hogy minden rendben van -e. Kipróbáltuk a bojlert, nem volt meleg víz, kicsit megijedtünk, de mikor a gáztűzhely sem működött, rájöttünk, hogy talán nincs gáz. Így is volt, itt olyan a gáz, hogy egy telefonkártya szerű kártya van hozzá, arra sok boltban lehet pénzt feltölteni, majd betenni a gázórába, és ameddig az a pénz tart, addig van gáz, ha elfogy, elzárják. Mindenesetre minden rendben volt, így megkaphattuk a kulcsokat, majd hazahoztak minket Barnabással, aztán mindenki más ment dolgozni.

A nap további része izgalmas tervezéssel telhetett volna, csak sajnos Barnabásnak jól felment a láza 39 fok körülire, így én ezzel töltöttem a délutánt, lázcsillapító kúpok, finom narancsízű nurofen, hűtőfürdő körforgásában, sajnos úgy tűnt, semmi sem használ, de aztán estefelé majdnem egy órán keresztül ringattam bepriznicelve hűvös vizes lepedőbe, és az valamennyire levitte a lázat, meg Barnabás is nyugodtabb lett, én meg vizesebb. :)

Este hazajött mindenki a munkából, szegény Edina még nekiállt almás palacsintát sütni, ami szokás szerint nagyon finomra sikerült, majd nyugovóra tértünk. Barnabás olyan fél5 körül fölébredt, ivott tejet, majd 5 körül megint sírdogált, de aztán reggelig aludt. Reggelre lement a láza, épphogy csak 37 fok volt, úgyhogy felkerekedtünk és elmentünk az első ügynökséghez MV Gáborral meg Ákossal, hogy az oda befizetett 150 fontot visszakérjük, miután az utolsó pillanatban visszaléptek a lakásbérléstől. Nagyon kedves hölgy volt ott, dehát persze ő nem tudja nekünk visszafizetni a pénzt, akitől béreltük volna, annak már írtak, hogy fizesse ki, de még nem fizette ki stb. stb, mindenesetre abban maradtunk, hogy hétfőn felhívom, akkor megmondja, hogy mikor tudnak csekket kiállítani nekünk, de természetesen visszaadják a pénzt. Majd meglátjuk, de azért reménykedünk benne, hogy ezzel se kell már sok időt elvesztegetnünk. 

Fél 11-kor megint munkába indult mindenki, Barnabás kicsit szunyókált, majd nyakunkba vettük a várost, és jól bevásároltunk. Minden létező tisztítószert megvettünk, szemétlapátot, evőeszközt, szivacsot, törlőkendőt, hogy ne legyen akadálya a nagytakarításnak. Majd mindezt elcipelte Barnabás az új lakásba, ahol megebédelt, behoztuk az udvarra a kukát, majd visszaindultunk ide. Akkorra már szegényke kicsit megint nyűgös kezdett lenni, főleg, hogy várni is kellett a buszra, ami 15 percenként jár, de az elsőre nem is fértünk fel, mert már volt rajta két babakocsi. Nem baj, azért hazaértünk, közben el is szunyókált Barnabás.

Itthon megmértem megint a lázát, 39.4 volt, és meg is látszott, sírdogált szegényke, nem akart se enni, se inni. Sajnos a finom narancsos lázcsillapítót már kiköpte, úgyhogy egy kúpot voltam kénytelen adni neki, majd 20 percet szundikált, de utána megint nyugtalan lett. Így délután-este ismét a hideg borogatás, dajkálás jegyében telt. Apáék nyugtattak ezzel, és igazuk van, milyen régen volt, hogy engedte, hogy kézben ringassam hosszú percekig, úgyhogy azért igyekeztem kihasználni a kisbabás perceket, de azért sajnos aggódni is kellett, hogy mi is lesz, hol is van itt orvos, ha komolyra fordulnak a dolgok.

Mire este hazajöttek a dolgozó népek, megint lejjebb ment a láza a 20 perces hűtőfürdőnek köszönhetően, úgyhogy megnyugodva vacsorázhattunk finom marhahús szeleteket héjában sült krumplival. (ez kivételesen az én remekművem volt, ezzel csak kb 5 perc munka volt:)

Éjjel fél 12-körül nagyon sírt szegény Barnabás, csak jó sokára lehetett megnyugtatni, még a finom tejecskéjét se nagyon akarta inni, de aztán csak elaludt. Még hajnalban volt egy kis sírás, de aztán 8-kor teljesen megnyugodva, láztalanul ébredt, jókedvűen.

Ma még nem ment fel a láza, biztos, mert reggel azért elszaladtam a gyógyszertárba, ahol adtak még paracetamolt (állítólag itt mindenre ezt adja először az orvos, akármi baja van az embernek) de még nem kellett kipróbálni. Nagyon remélem, ez egy gyors lefolyású kis megfázás volt.

Mára az új lakásunk (22 Milner Street a cím egyébként, és PR1 6BP az irányítószám, ha valaki rá akar keresni) nagytakarítása a terv, ha Ákosék hazajönnek, akkor én belevágok, olyan nagyon nem koszos, de azért mindenen végig akarok menni egy fertőtlenítővel, meg a konyhára egy jókora sikálás, zsíroldás ráfér. Ha minden igaz, addigra megérkezik az interneten vásárolt porszívó is, úgyhogy semmi akadálya nem lesz a munkának. Szombatra tervezzük a cuccaink áthordását, és ha jól alakulnak a dolgok, akkor a vasárnapot végre kettesben tölthetik majd Gáborék.

Majd még jelentkezem, meg most már fényképeket is csinálok,