Hétfőről nincs sok mindent mesélni, egész nap ömlött az eső, - úgy tűnik, be akarta hozni a hétvégi jó idő lemaradásait- itthon csücsültünk Barnabással, játszottunk, lustálkodtunk.

Kedden aztán felgyorsultak az események. Azzal kezdtem, hogy eltörtem egy bögrét, majd ráültem a számítógéphez felhozott műanyag kerti székre, és azt is eltörtem. Jó kezdetek, mi? Délelőttre szerencsére úgy tűnt, hogy jó idő lesz, úgyhogy Gábor Edinával jött reggel, és miután a fiúk elmentek dolgozni, mi besétáltunk a városba. Vettem szép díszpárnát a kanapéra, meg szokásos ezer féle apróságot még. Sajnos, mindig eszembe jut, hogy még ez is kell, meg az is kell. Barnabásnak is jó napja volt, a piacon vettünk neki két traktort, aminek furfangosan csak sikerült lealkudni az árát. (így a kettő együtt volt 8 font, amúgy eredetileg 16 font lett volna csak az egyik, ha boltban vesszük) az egyik egy kék traktor utánfutóval, amin van két tehén, ez beszél, illetve berreg és világít is, ha különböző helyeken nyomkodjuk. A másik egy piros traktor zöld utánfutóval (ezt nem lehet szétszedni) az utánfutón, ha toljuk, akkor egy malacfej bukkan ki egy szénakazalból. Ez is berreg, beszél, meg még énekel is. Barnabás nagyon szereti, még nem untuk meg egyelőre a zenélést, de lehet azért egy idő múlva ez is véletlen el fogja veszíteni az elemeket. Sajnos, mikor az első boltból kijöttünk, újra el kezdett ömleni az eső, így zuhogó esőben, viharos szélben haladtunk tovább. Ez ugye azzal a következménnyel is járt, hogy kénytelenek voltunk hosszabb időt tölteni a fedett boltokban, nehogy szegény Barnabáska megázzon

Azért elállt egy idő után az eső, és kisütött a nap is. Elintéztünk Edina adópapíros dolgát is ( ez volt ugye az eredeti célja a városba menésnek) majd hazajöttünk. Barnabás jól beebédelt, és majdnem 1 órát aludt a nagy izgalmak hatására. Este pizzát sütöttem, fáradtságra hivatkozva, de szerencsére Ákos nem reklamált.

Szerdán délelőtt elmentünk Barnabással egy közeli Sainsbury’s boltba, felmérni a terepet. Ez úgymond az elit angol szupermarket. Nagyrészt idős angolok vásárolgattak, és ugye az árakon is meglátszott, hogy nagyobbra tartják magukat holmi tesconál. Pl egy paprika, ami az asdában 30 penny, az itt 60 penny, egy adag hús az asdában 4 font, itt 5 font. Szóval minden drágább volt valamivel, úgyhogy nem is vettünk sok mindent, csak egy kis szőlőt, meg epret. Délután kezdődött a szenvedés, ugyanis, szokásos időben letettem Barnabást aludni, aki szívszaggató ordításba kezdett, amit én bírtam keményen, majd 10 percig, aztán kivettem. Ezt eljátszottuk még háromszor fél-egy órás időközönként, aztán már nem bírta az idegrendszerem tovább, így maradtunk a nem alvásnál. Csak ugye az volt a baj, hogy már annyira fáradt volt Barnabás, hogy nem tudtam pl mosogatni, vagy főzni, mert egyből jött kétségbeesetten, kapaszkodott a lábamba, hogy vegyem fel. Nem baj, azt is túléltük valahogy, miután jött Ákos, és Barnabás elaludt gyorsan egy kis pirított bacont csináltam tükörtojással, szegény Ákos ez ellen sem reklamált, hanem jól befalta mind.

Csütörtökön nagyon jó idő volt, egész nap sütött a nap, úgyhogy gyorsan ki is mostam az ágyneműket. Délelőtt itthon voltunk, majd miután Barnabás szunyált egyet, elindultunk a városba a Jobcentre-be, hogy nekem is elintézzük a Naqtional Insurance (azaz biztosítási) kártyát. Nagyon gyorsan ment a dolog, az útlevelet, meg a személyit kellett odaadni, kérdezett még néhány adatot, majd lemásolta az iratokat, kb. 10 perc alatt készen is volt. Barnabás nagyon aranyosan elüldögélt a babakocsijában, meg is jegyezte az ügyintéző úr, hogy milyen rendes ez a gyerek, ma már volt nála két másik család, azok gyerekei majd szétszedték a termet. Reméltem, ezek után már nem mutatja ki Barnabás a foga fehérjét, de szerencsére nagyon jó volt. Miután mindent aláírtam, elindultunk sétálgatni, vettünk Barnabásnak ennivalót meg fogkefét, meg poharat. (nem tudom, Ákos meddig tolerálja még, hogy költjük a vérrel verejtékkel megkeresett pénzét) A délután további részét itthon töltöttük. Barnabás olyan 5 körül próbáltam letenni aludni, de nem volt hajlandó, én meg okolva a tegnapi napból ( mikor is ugye ő 3x 10 percet, én 1x 10 percet bőgött) nem erőltettem. Vidáman vártuk Ákost, és most a főzést is meg tudtam oldani valahogy (szuperül lehet egy kézzel is hagymát vágni, meg Barnabással együtt krumplit pucolni, amúgy nagyon érdeklődve dobálgatta szanaszét a lehámozott krumpli héjakat) úgyhogy ezúttal sikerült megfőzni a finom brassóit, amiből szintén jól belaktunk.

Ma reggel is nagyon szép napsütésre ébredtünk, Barnabás kivételesen mindent megevett a reggelijéből, a tegnapi mókából tanulva együtt meghámoztunk egy csomó répát, meg sütőtököt, amit feltettem főni, már olyan régóta ígérgetem mindig, csak sose volt alkalmam. Még egy mosást is kiteregettünk együtt. (szép lassan mindent eltávolítok az udvarról, amivel nagyon szeret játszani, de nem szabad. pl egy vízzel teli vödröt, minek jó rozsdás, nyálkás füle van, ebben Barnabás nagyon szeretett pacsálni. Azért marad így is szórakozása, szívesen söpröget, a szelektív hulladékgyűjtésre való dobozokat is örömmel pakolgatja) Most elvileg alszik, de azért még hallom, hogy magyaráz valamit néha a szobájából, amíg én irkálok, de remélem, elnyomja az álom hamar. A lényeg, hogy nem ordít.

Ma sok mindent lehet majd főzni, ugyanis észrevettem (szerencsére) hogy valami miatt a fagyasztónk felmondta a szolgálatot, és minden, ami benne volt szépen kiolvadt, úgyhogy aki éhes, jöjjön, ma nagy vacsorát rendezünk, van még 4 kicsi 1 nagy pizza, 8 szelet hús, 2 doboz darált hús, 1 nagy lapocka, rántott hal, meg bacon. Nem is tudom még, mit fogok ezzel a sok mindennel kezdeni, de valamiképpen megsütni muszáj lesz, maximum ezt esszük Gáborékkal egész hétvégén.

Szándékomban áll az ügyintézések kálváriájáról is mesélni, de most egyelőre ennyi, a többit meg várjátok tűkön ülve.